5. rész

Halihóó! Meghoztam a következő részt! Köszönöm szépen a visszajelzéseket, jól estek! Apropó, nem tudom ki hogy vette észre, de ha rámentek a fejlécre, a Html kód (szerintem azért páran tudjátok hogy melyik/vagy sejtitek) hogy melyik nem jó, de semmi vész, ura vagyok a helyzetnek és kértem segítséget. Mellesleg létrehoztam egy külön facebook csoportot. Arra kérnélek titeket hogy lépjetek be, mert oda fogom mindig kiírni a tudnivalókat a részekkel kapcsolatosan. Nem is beszélek tovább, ha cserélni szeretnél írjál nyugodtan és a hideg-meleg kritikákat is szívesen fogadom! További szép nyarat mindenkinek!

- Emma.. Itt meg mi folyik? - jött be anya, ami a világ legnagyobb hibája volt.

Egy biztos, nekem annyi, és a tervemnek is. 

Zayn gyorsan a derekára tekert egy törölközőt, majd idegesen a hajába túrt. Elég elcseszett helyzet volt. Most vajon Lou mit gondolhat rólam? Belegondolni sem merek, ráadásul így már biztos hogy velük kell mennem. Elvörösödve rántottam ki a karjaim anyáéból, majd viharoztam volna a szobámba, de addigra már mindenki ott állt, és fel nem tudták fogni mi történt. Átfurakodtam a fiúkon, majd besiettem a szobámba, de még előtte hallottam anya hangját, aki csak annyit tudott mondani hogy "később beszélünk erről". Egyáltalán nem akartam beszélni, erről meg végképp. Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek. Más lány már biztos írná égnek és földnek hogy meglátta Zayn Malikot pucéron, de az én helyzetem más volt, főleg hogy Lou rám nyitott. Kinyitottam a bőröndöm, és csak dobáltam bele a ruháim. Legszívesebben felszívódtam volna. Mikor kész lettem, lecipeltem a bőröndöm a többiekéhez. Mindenki a konyhában reggelizett, gondoltam én is csatlakozom. Ennél már nem lehet szarabb reggelem. Beléptem a helységbe, majd mindenki elhallgatott. A földet pásztázva készítettem el az ennivalóm, majd ültem le az asztalhoz, és újra beszélni kezdtek. 

- Jól aludtál Emma? - kérdezte Harry. Mivel nem volt kedvem válaszolni, ezért csak megrántottam a vállam. 

- Ma este már biztosan jobban fog. - nevetett cinikusan Louis. Kimondani sem kellett, tudtam mire gondol. Amint meghallottam félre nyeltem és köhögni kezdtem. Gondoltam nem hagyom magam. Mindannyian körém álltak, majd szememmel Louist kerestem. Amikor megláttam, felnéztem rá, majd szembe köptem a maradék müzlivel, ami a számban maradt. Az sem érdekelt ha minden nőiességemet elvesztem, ezzel az undorító visszavágással, de nem hagyhattam hogy piszkáljon. Nem is volt ott, de biztos azt gondolhatja szándékos volt. Mindegyik fiú csak nevetett Louison, aki fintorogva nézett rám. 

- Mindegyik pasi ilyen disznó? - tettem fel a kérdést, amit reméltem hogy értett. Persze, anyáéknak is ilyenkor kell mindig itt teremniük. Kiviharoztam a konyhából, majd ledobtam magam a kanapéra. Nem volt kedvem tovább beszélni velük. Elővettem a telefonom, majd inkább azt nyomkodtam, mint hogy a hülye arcukat keljen bámulnom. 

- Emma, indulunk. - szólt anya. - Ti biztos, én nem. - nevettem fel. Nem hagyom magam ilyen könnyen. Majd azt hiszik, hogy csak úgy beletörődöm és elmegyek? Na azt várhatják. 

- Em, ne kezd már megint. - parancsolgatott Harry, de inkább nem húztam fel magam, hanem nyávogósan utánoztam. - Na, nekem ebből elegem van. - mondta, majd hirtelen felkapott és kiesett a kezemből a telefonom is. - Harry, azonnal tegyél le. - ütögettem a hátát, de nem használt. - Ez nagyon nem ér. - háborodtam fel. Kicipelt a házból, majd letett az egyik autónál. A többiek mosolyogva jöttek utánunk. Utáltam a gondolatot is, hogy ők győznek. Harry beültetett előre, ugyanis pontosan jól tudta hogy rosszul vagyok az autókban és minden járműben. Reméltem hogy hoztak valami hányós zacskót, mivel még nehezebb lesz visszatartanom a reggelit, ha a pofájukat kell megint elviselnem. Neki támasztottam a fejem az ablaknak és úgy néztem ahogy pakolásznak, vagy épp Zayn szív el egy cigit. Mindenki beült, majd az említett személy is, de a nem várt helyre. Kikerekedett szemmel néztem rá, majd egy láthatatlan buborék jelent meg a fejem mellett egy kérőjellel. 

- Úgy tudtam Harry vezet. - bukott ki belőlem. - Én már nem vagyok jó? - vette elő a szar poénját Zayn. - Eddig se voltál. - húztam fel a szemöldököm és kinéztem az ablakon, majd azon imádkoztam hogy ne most rókázzak egyet.

Lassan megérkeztünk a repülőtérre. Ez az út már nem lehetett volna rosszabb. Borzalmasan meleg volt, ráadásul csak néztem ki a fejemből. Amikor megállt az autó, sietve szálltam ki, majd lassan ott tartottam hogy megcsókolom a földet és hálát adok istennek hogy nem kell több időt töltenem velük. Niall és a többiek nevetve szálltak ki a másik autóból. 

- Veled meg mi történt Emma? - nevetett Liam és fölém állt. - Bakker, tele hányta az autóm, az történt. - beszélt idegesen Zayn. Nevetnem kellett ezen. Azt hittem Harry autója, de hogy most kiderült hogy Zayné, még viccesebb a dolog. Ők akarták hogy jöjjek, hát most megkapják. Még mindig a földön ültem, majd egy másik fekete autó jött, és állt meg a miénk mögött. Egy hatalmas fekete ruhás ember és négy srác szállt ki belőle. Biztos ők a másik nyálas banda, valami 5Sos. Hunyorítva néztem őket, ugyanis a nap pont a szemembe sütött. Mikor a fiúk lepacsiztak egymással, az egyik felém sietett. Illedelmesen nyújtotta nekem a karját hogy felsegítsen, de inkább feltornáztam magam, majd leporoltam a fenekem. 

- Ó, látom összebarátkoztál Mrs. bonyodalommal. - nevetett Louis. Legszívesebben megint arcon köptem volna, de gondoltam meghagyom ezt a modorom későbbre. 

- Louis, le lőhetnéd már magad. - vigyorogtam rá.
- Ahogy te is Emma. Miért nem maradtál inkább otthon?! - piszkálódott tovább.

- Nem én akartam jönni Louis, nem én akartam. - kiabáltam neki. Mit képzel magáról? Azt hiszi hogy körülötte forog a világ? 

A repülőút hamar és félig-meddig csendesen telt. Szerencsére nem dobtam ki újra a rókacsaládot. 

Unatkozva ültem a hotelben. Vártam amíg anyáék megkapják a kulcsokat. Összesen 13-an jöttünk, plusz a testőrök. Kész kínszenvedés ennyi beképzelt emberrel együtt lenni. Louissal a veszekedésünk óta nem szólunk egymáshoz, csak gyilkos pillantásokkal jutalmazzunk egymást. Mellesleg Lou rendelt nekem egy testőr, aki minden nap utánam fog koslatni, hogy meg ne szökjek. Óvodásnak éreztem magam. Gondolataimból Tom zökkentett ki. Hálát adtam istennek hogy anyáékkal kerültem egy szobába, nem pedig valamelyik sráccal. Felvittük a cuccainkat, majd hamar értesültem róla hogy van medence a szállodánál, aminek nagyon nem örültem, hisz nem szeretem a vizet és úszni sem tudok. 

- Emma gyere mert a fiúknak próbálni kell. - kiabált Tom. Elhurcolnak New Yorkba, és azt hiszik hogy majd a hülye próbákra fogok nekik ugrálni? Hát nagyon tévednek, de most az egyszer megpróbálok normális lenni és szót fogadok. Gondoltam szebbé teszem a napom, ezért megkeresem Zaynt és megpróbálok bocsánatot kérni, ami nem az erősségem. 

- Hé Zayn. - szaladtam utána. Szerencsére a többiek a színpad előtt álltak meg az autóval, ezért nyugodtan tudtam vele beszélni.

- Sajnálom a reggelt, tudom hogy nem könnyű hinned nekem, de nem volt szándékos, és az autódért is bocsi. - néztem a földet és közben sétáltunk. - Felejtsük el. - mosolygott rám. Ilyen könnyen meg tud bocsájtani? Most komoly? 

- Kérdezhetek valamit? - tettem fel a kérdést, amit már hamarabb kellett volna. - Persze. - álltunk meg és rám nézett. - Miért falaztál nekem tegnap? Mármint, azt mondtad Lounak hogy jó voltam, közben pedig erős paprikát tettem a teádba és piszkáltalak. - hadartam.
- Gondoltam kvittek vagyunk, mivel hülyeségeket mondtam a haverodnak. - nevetett fel. - Micsoda? Miket mondtál még neki? - szállt el minden jó kedvem. Ide jövök magamtól bocsánatot kérni, és persze hogy el kell cseszni.
- Csak annyit hogy minden szerdán babatápot reggelizel és van a szobádban elrejtve egy kicsi takaró, amivel minden délután csucsukálsz. - nevetett még jobban. Egy valami tetszett csak benne, hogy olyan gonosz volt mint én.
- Nem, biztos nem vette be. - hitegettem magam. - Ó, dehogy nem. - vigyorgott. Basszus, ez hihetetlen. Most komolyan Adam azt hiszi hogy bébi tápot eszek és minden délután egy kis takaróval alszom? Jobban örültem volna egy rossz álomnak is, mint ennek.
- Várj Zayn, ezt még nem játszottuk le. - kiabáltam utána idegesen. - Oké cunci. Megnyugodsz és majd beszélhetünk. - kiabált vissza, de hangjából kilehetett venni hogy jól szórakozik rajtam. Idegesen siettem a többiekhez, hisz már biztosan keresnek. Oda álltam anya mellé, és néztem a színpadot. Egyszerűen hatalmas volt, és a fények. Az előzenekar a 5Sos volt. Mire végigjátszották az összes számukat, már őszintén untam magam. Kerestem egy széket, majd lehuppantam rá. Mikor a fiúk jöttek volna, hirtelen minden elhalkult és kiégett. Engem elkapott a nevető görcs. Ott álltak mint egy rakás szerencsétlenség és csak néztek ki a fejükből. Körülnéztem és mindenki engem bámult. Ó, ne.
- Ugye nem hiszitek hogy én voltam. - halkultam el, hisz már egyáltalán nem volt olyan vicces, mivel ez cseszettül nem én voltam.
A legnagyobb gond viszont az volt, hogy ezt csak Zayn tudta alátámasztani, hiszen vele voltam.
Bakker, Lou kinyír.