6. rész

Sziasztok! Igaz hogy jövőhétre ígértem a 6. részt, de mivel volt időm, gondoltam most fel teszem. Köszönöm a visszajelzéseket és el sem hiszem hogy már a 40 rendszeres feliratkozón is túl vagyok! Nagyon köszönöm, el sem tudjátok képzelni mennyire jól esik látni hogy ennyi embernek tetszik a blogom! Ne feledjétek oldalt találtok az információknál egy linket a facebook csoporthoz. Kérlek titeket hogy lépjetek be, hisz nem csak nekem előnyös és egyszerű, hanem nektek is, mivel először mindig oda fogom kitenni, ha jött új rész, vagy az egyéb tudnivalókat. Nem is fecsegek tovább, ha gondoljátok írjátok le nyugodtan a véleményeteket a részről, további szép napot és jó olvasást!

Még mindig engem nézett mindenki. Egy cseppet sem voltam zavarban. Anyára néztem, aki ilyen "azonnal valld be hogy te voltál" nézéssel pillantott rám. Csinálok hülyeségeket, de azért ennyire hülye én sem vagyok hogy az áramoknál és a vezetékeknél babráljak hogy ez a hülye cirkuszuk megszűnjön. Épp álltam volna fel amikor Lou felém sietett és megragadta a karom, majd félre ráncigált.

- Emma Teasdale! Torkig vagyok a hülyeségeidtől. Holnap mire számítsak? Felrobban a hotel? Esetleg valakinek baja esik? - kiabált anya. Nevetnem kellett ezeken. Tudtam hogy Lou nem ilyen, csak a harag beszélt belőle, ráadásul úgy kiabál most itt velem, minthogyha én tehetnék az egészről, pedig nem. Nem tudtam hogy miért fogok nagyobb büntetést kapni, azért mert Zaynel voltam, vagy azért mert nem mondom el anyának és magamra vállalom ezt az egészet. A legnagyobb gond pedig hogy Lou most azt hiszi, vagy legalább is gondolja hogy engem éget hogy kiabál velem és próbál kisgyerekként leszidni, pedig aki most hülyét csinál magából az ő.

- Anya, nem én voltam. - próbáltam még mindig meggyőzni sikertelenül. - Akkor mégis ki? Csak te hiányoztál közülünk. Vagy esetleg valami bizonyíték? Vagy valaki alátudja támasztani? - tette karba a kezét. A rendőrségen éreztem magam, ahol várták a bizonyítékot. Ráadásul mindenki a mi veszekedésünket nézte. Lou már nagyon ideges volt a semmi miatt. Olyan volt, mint aki mindjárt megöl. A csendet egy nem várt válasz törte meg.

- Én. - beszélt bele a mikrofonba Zayn. Nem értettem. Most tényleg el akarja mondani hogy vele voltam. Persze őt egyáltalán nem zavarja hogy így is úgy is én jövök ki ebből rosszul.

- Tessék? - fordult Zaynhez meglepődve Lou. - Én alátudom támasztani hogy nem Emma volt. - beszélt Zayn, úgy hogy még a stadionon kívül is hallották. Én csak fogtam a fejem.

- De mégis hogyan? - értetlenkedett anya. - Úgy hogy velem volt. - nézte a földet.

- Van valami köztetek, tubicáim? - vágott közbe Louis a szar viccével, mire Zaynel egyszerre rávágtunk egy nagy nemet. Mégis hogy lenne? Azért mert két ember beszélget, akkor már szerelmes? Úristen, nem fogom sokáig bírni ha ilyen hülyék lesznek a fiúk.

- De, most tényleg, van valami? - jött közelebb hozzám anya. Nem tudtam leolvasni az arcáról mi kavaroghat benne. Tudtam hogy nem örülne neki ha összejönnék valamelyik fiúval, csak azt nem hogy miért.

- Nincs. - emeltem fel a hangom. Kezdtem már nagyon unni ezt a beszélgetést, pláne úgy, hogy mindenki a szemtanúja ennek a beszélgetésnek, ezért inkább visszamentem az autóhoz, majd bevágódtam az anyósülésre.

Délután 6 óra van és halálra unom magam. Fekszek az ágyon és gondolkodom hogy Lou miért hagyott egyedül? Már nem fél hogy megszököm? Bár, azt kinézem belőle hogy megkérte a személyzetet hogy tartson engem szemmel. Hasra fordultam, majd hallgattam a fiúk ordibálását, ugyanis a szoba pont a medencénél van, az erkélyen pedig pont a medencére látni. Valami elfoglaltságot muszáj volt találni, mivel már nem akartam nagyon a koncertig találkozni senkivel sem. Mikor ránéztem az üveg ásványvízre eszembe jutott valami. Felhúztam a cipőm, majd felkaptam a telefonom és elindultam a hotel bárjába. Meglepetésemre nem voltak valami sokan. Oda ballagtam a pulthoz, majd leültem az egyik bárszékre, ami megjegyzem, igen magas volt a szokásoshoz képest. Pár perc múlva egy férfi termett előttem.

- Mit adhatok? - kérdezte és közben egy poharat törölgetett. - Kérnék 5  kispoharat és valami erőset hozzá. - mondtam lazán. Reméltem hogy ő nem volt ott azon a bizonyos Lou-személyzet beszélgetésen, amit csak én gondolok hogy megtörtént.

- Minek 5? - lepődött meg. - Az legyen az én dolgom. - mosolyogtam. Tényleg itt mindenki csak visszakérdezni tud? Szem forgatva kerestem egy üres asztalt és leültem hozzá. Később jött a pincér, aki már lány volt. Letette nekem a 5 poharat és egy üveg whiskyt a számlával együtt.

- Öö, tessék csak felírni ennek az árát One Direction névre. - mutattam a kezemmel az asztalon díszelgő üvegekre. Bólintott egyet, majd elment. Kinyitottam az üveget, majd megtöltöttem a poharakat és sorba állítottam őket. Megfogtam az elsőt. 

- Ezt azért, mert itt kell töltenem körülbelül a fél nyarat ezekkel az idiótákkal. - mondtam, majd lehúztam a kicsi pohár tartalmát és félre toltam, majd megfogtam a másodikat. 

- Ezt azért, mert még Cary sem jöhetett velem. - beszéltem és lehúztam a másik poharat is, majd félretoltam az elsőhöz. Nyúltam a 3. pohárért. 

- Ezt azért, mert kicseszettül kivagyok. - beszéltem már akadozva és gyorsan kiürítettem a 3. poharat is, majd csatlakozott az üresekhez. Már a negyediknél jártam, amikor akaratlanul is felnevettem. Biztos csak a whisky hatása. 

- Ezt azért, mert ez eddig a legszörnyűbb nyaram. - mondtam nevetve és lehúztam. Jött az 5. feles.

- Ezt pedig azért, mert David Beckhamnek kurva jól áll a borosta. - hadartam, majd lehúztam az utolsó felest, aminek a fele már a pólómon landolt. Szédelegve és nevetgélve felálltam az asztaltól, majd felkaptam az üveget és próbáltam nem összetörni magam a szobáig.

*Harry szemszöge*

Nem rég jöttünk fel a medencétől és Emmát nem találjuk. Mindenki őt keresi. Nagyon reméltem hogy nem csinált semmi hülyeséget, mert Lou már így is ki van. A fenti lány vécéből jöttem ki, amikor megpillantottam kiszállni a liftből. Alig állt a lábán. Hozzá siettem, majd felkaptam mint egy menyasszonyt és bevittem a szobába. Teljesen leitta magát. Kiakartam a kezéből venni az üveget, de nem engedte. Úgy éreztem felrobbanok. Tényleg az kell neki hogy minden egyes percben valaki figyeljen rá? Mellesleg, majdnem leöntött az itallal, amiért biztos hangosan káromkodtam volna. Mikor vagy harmadjára nevetett ki, elegem lett és lefogtam a kezét, majd elvettem tőle az üveget. Elég ramatyul nézett ki. Elvolt kenődve a sminkje, és volt egy nagy folt a pólóján, mellesleg a telefonja sem volt nála, ami elég furcsa, hisz mostanában mindig azt nyomkodta. Leült az ágyra, majd a sarokban lévő virágra pillantott és elröhögte magát. Ez tényleg nem Emma volt. Leültem az egyik székre, majd felhívtam a fiúkat hogy jöjjenek és mondják meg Lounak hogy minden rendben, és hogy menjen az arénához Tommal, mert Emma velünk marad. Letettem a telefont és akaratlanul is elnevettem magam, amikor Emma elterülve az ágyon hülye pofákat vágott. Kínos, hülye, de egyben vicces helyzet is volt. Soha nem láttam még ezt a lányt ilyen sebezhetőnek. Az biztos, hogy az alkohol teljesen más emberré teszi. 

- Haver, az tuti hogy Emma kinyír ha megtudja hogy láttad fehérneműben. - mondta Niall Liamnek, aki elvállalta a legveszélyesebb feladatot a világon. Emma biztos nem fogja szó nélkül hagyni, viszont egy jó káromkodás után, remélem hozzáfog tenni még egy köszit, mivel mindannyian miatta szívunk most. Belegondolni sem merek hogy mit kapnánk ezért loutól, Tomtól meg pláne. Sikeresen kijutottunk az autókhoz és reméltem hogy Emma kezd nemsokára józanodni. 

- Zayn, menjünk a te autóddal. - mondtam neki, majd letettem Emmát az ölemből. Nem mondom hogy nagyon nehéz volt, de Lux súlyától is messze állt.

- A-a. Isten ments hogy még egyszer összehányja nekem. - akadt ki Zayn. - Oké, akkor menjünk az enyémmel. - forgattam meg a szemem, majd kinyitottam és beültettem Emmát. Mindenki beszállt, majd imádkozhattunk hogy ne dobja ki a rókacsaládot.

Fél óra múlva teljesen kikészülve, de megérkeztünk az arénához, ahol a testőrök vártak minket. Emmának sikerült az én autómat is telehányni. Már annak is jobban örültem volna, ha kitalálunk valami hülyeséget és ott hagyjuk a hotelban. 

- Nem tudom hogy vagy vele Harry, de én sokkal jobban szerettem amikor utált minket. - fordult hozzám Zayn, majd Emma megint felnevetett...