-->

2014. június 16., hétfő

4. rész

Sziasztok! Tudom hogy sokáig nem voltam, de most már itt vagyok! Remélem páran még itt vagytok és nézitek a blogot, ugyanis meghoztam a 4. részt! Ne feledjétek hogy szívesen fogadom a hideg-meleg kritikákat, ezért írjatok bátran! Örültök a nyári szünetnek? Én nagyon, de nem is fecsegek tovább, jó olvasást és szünetet!

Itt ülök a szobámban és gondolkodom. Vajon milyen lesz nekem a fiúkkal? Jól fogom magam érezni? Bele sem merek gondolni a sok újságíróba akik mindig követik őket. Utálom a tömeget, és belegondolni hogy nap mint nap a híres One Directionnal leszek, már a gondolattól rosszul vagyok. Mindegy is, remélem hogy Lou meggondolja magát, amit kétlek, de akkor sem pakolok be. Legalább reggel húzhatom az időt. Leballagtam a nappaliba, ahol a fiúk tévéztek, anya pedig a konyhában forgolódott. 
- Nocsak, ki van itt, minden rendben Em? - kérdezte Harry, ami kicsit meglepett. Mégis mit mondjak? Boruljak ki megint hogy nem akarok menni, vagy hazudjak? 
- Persze. - ráztam meg a fejem és a konyhába mentem, ahol Lou etette Luxot. Kihúztam a széket, majd leültem rá. - Figyelj, anya. - kezdtem bele, de félbeszakított. - Zayn mesélte hogy milyen jó voltál. Mégis akarsz jönni? - kérdezte. Köpni-nyelni nem tudtam. Zayn azt mondta hogy jó voltam? Miért hazudott? Mindegy is, az biztos hogy ez a hasznomra válhat és jövök neki egyel. 
- Nem, még mindig nem akarok menni és azon gondolkodtam hogy hátha meggondoltad magad. - dobtam be a mosolygós arcom. - Nem Emma, nem gondoltam meg magam és nem is fogom. Hidd el hogy neked lesz jobb. - kezdte megint. Gondolkodni sem volt időm, csak cselekedtem. Gyorsan kimentem az előszobába majd felkaptam a cipőm. A fiúk csak néztek hogy mi történik, de amint anya kijött a konyhából és rám kiabált hogy el ne merjek menni. Nem érdekelt, az egyetlen megoldás ha elmegyek Caryhez. Akkor majd nem akar elvinni. A fiúk vették a lapot és gyorsan hozzám siettek, de már késő volt. Kint voltam a házból és futni kezdtem, a fiúk pedig a nyomomban. Öt az egy ellen, nem valami igazságos. Lassan már kezdett elfogyni az erőm, ők pedig többen voltak és gyorsabbak. Úgy döntöttem hogy a rövidebb úton megyek, ahol nem ismerik a járást és előnyt szerezhetek. Hát így is lett. Kicsi és kanyargós úton futottam, ahol könnyen el lehet tévedni. Gyorsan kapkodtam a levegőt Caryék házánál. Berontottam a kapun, majd kopogtattam. Hamar elment a jó kedvem amikor megláttam ki nyitott ajtót. 
- Anya. - háborodtam fel és nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek. Minden hiába volt. A fiúk is megérkeztek lassan utánam, majd kiköpték a tüdőjüket. - Emma Teasdale! - kiabált az arcomba, de Harry félbe szakította. - Ne Lou, majd én beszélek vele. - fogta meg a karom Harry, majd húzott maga után. Kikaptam a kezem, majd ballagtam utána. Nem mentünk sokat, csak ki a kapun, majd a legelső villanyoszlopig.
- Nagyon messzire mentél Emma. - beszélt komolyan Harry. - Lou csak jót akar neked, miért nem érted meg? - kérdezte, de nekem nem volt kedvem beszélni erről. Inkább lettem volna otthon.
- Harry, ne menjünk ebbe bele. Annyi a lényeg hogy nem szeretnék elmenni. Itt már megtaláltam a helyem, itt vannak a barátaim, a suli, minden ide köt. Most meg el akartok vinni az egész nyárra és kitudja hogy hova. - néztem a földet.
- Elhiszem hogy nehéz, de meg kell ígérned hogy nem fogsz ellenállni ennek az egésznek. - emelte fel a mutató ujját. Komolyan úgy viselkedett minthogyha az apám lett volna, pedig nagyon nem az.
- Harry nem ígérhetek semmit. - tettem a zsebembe a kezem és besétáltam a házba, ahol mindenki a nappaliba ült. Kihívtam Caryt, majd elbúcsúztam tőle.
- Vigyázz magadra csajszi, és ne feledd hogy még találkozunk. - kacsintottam, majd anyáékhoz fordultam. - Mehetünk? - kérdeztem mérgesen. Mindenki felállt, majd elköszöntek Cary szüleitől és tőle is. Az autóhoz vettük az irányt, majd beszálltam és elindultunk. Az út csöndben telt és hamar haza értünk, hisz csak pár utcányira lakunk a legjobb barátnőmtől. Szó nélkül siettem be a házba, majd léptem ki a cipőmből és meglepetésemre Tom volt otthon. Oda siettem hozzá, majd hosszasan megöleltem. Örültem hogy itthon van, hisz olyan sokat dolgozik és talán megtudja anyát győzni hogy ne keljen elmennem. Mindenki leült a konyhába és csend telepedett a helységbe. Gondoltam elkezdem a mondanivalóm.
- Figyelj Tom, Lou elakar vinni a fiúk turnéjára. Kérlek beszélj vele. - könyörögtem, mert már csak ő volt az egyetlen esélyem. Hirtelen elnevette magát.
- Igaza volt anyádnak. - röhögött. - Mi? Te beszéltél Louval? - lepődtem meg. - Igen, beszéltem és megmondta hogy úgy is a segítségemet kéred majd, ami lehetetlen hisz én is veletek megyek. - mosolygott. Ó istenem, már csak ez kellett. Most már biztos hogy holnap velük megyek, hacsak nem vetem be az ötletem, ami bejöhet. Mindegy is, egy próbát megér, addig is megpróbálom élvezni a fiúk társaságát, ami elég nehéz lesz. Szem forgatva hallgatom ahogyan nevetgélnek a tavalyi turné emlékein, vagy csak beszámolnak az idei koncertek helyszíneiről. Még Lux is élvezni, ez hihetetlen. Mikor meguntam a jó pofizást felajánlottam hogy elviszem a húgomat lefektetni, amin igen nagyot néztek a többiek, de még mindig jobban bírom Lux társaságát mint az övékét. Lou hezitálva a kezembe adta, amin nem is lepődök meg, hisz alig szoktam lenni vele. Felvittem a szobájába, majd betettem az ágyába és elolvastam neki egy mesét, hogy elaludjon. Nem is értem miért kerültem sokszor, még mindig jobb társaság mint az az 5 jómadár. Már nem is mentem le, inkább bevonultam a szobámba, ahol megláttam a focilabdám és a gördeszkám. Kedvem támadt kicsit lemenni, de ezt a jó kedvet el kellet terelgetnem hisz még nappal sem mehetek egyedül sehova, nem hogy este. Inkább úgy döntöttem hogy elmegyek fürdeni. Kinyitottam az ajtót, majd halkan osontam át a fürdőbe. Gyorsan levetkőztem, majd beálltam a meleg zuhany alá. Úgy éreztem hogy a víz lemossa minden terhet a vállamról. Megnyugtató volt. Sajnos nem állhattam alatta életem végéig, ezért magamra tekertem egy törölközőt, majd kiléptem a zuhanykabinból. Szárítkozni próbáltam amikor Zayn nyitott rám. Már pizsamában volt. Rendezetlen haja, kicsi borostája és egy fogkefe lógott ki a szájából. Kikerekedett szemekkel mért végig, majd kapcsoltam és kilökdöstem a fürdőből.
- Milyen egy idióta vagy. Lent is van fürdő. - próbáltam suttogni, hisz már mindenki alhatott, és nem hiszem hogy Tom vagy Lou díjazta volna ha itt találják Zaynt velem, főleg úgy hogy alig van rajtam valami. Sokkolva törölgettem a hajam, majd gyorsan fogat mostam és visszamentem a szobámba, hogy össze ne fussak még valakivel. Átöltöztem, majd inkább elmentem lefeküdni. Holnap nehéz napom lesz.

Reggel Lou költött hogy van egy órám összepakolni és elkészülni. Fáradt voltam, a szokásosnál is fáradtabb. Gyorsan felkapkodtam magamra valami normális ruhát, majd siettem a fürdőbe végrehajtani a tervem. Gyorsan nyitottam be, majd Zayn állt előttem teljesen pucéron, ami nem is lett volna baj, mert kölcsön kenyér vissza jár, de csak álltam egy helyben a meglepődöttségtől.
- Emma.. Itt meg mi folyik? - jött be anya, ami a világ legnagyobb hibája volt.

Egy biztos, nekem annyi, és a tervemnek is. 

3 megjegyzés:

  1. Hmm.:D imádtam, gyorsan hozd a kövit.:33

    VálaszTörlés
  2. Mikoor lesz kövii?? Nagyon jó..:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jóó!!! Imádtam mint mindig :D
    Köviiiit akarok!! :3

    VálaszTörlés