3. rész

Sziasztok! Meg is hoztam a 3. részt. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését, várom a visszajelzéseket. Aki még nem lépett be a facebook csoportba, tegye meg! Nem harapunk. További jó szünetet, remélem jól telt a karácsonyotok!

Zavartan léptem el tőle, majd beletúrtam hajamba és leültem a kanapéra. Cary kikapcsolta a zenét, majd mindenki bejött a házba. Lou kikerekedett szemekkel nézett rám. Csak vigyorogtam mint egy idióta.

- Öhhm bocsáss meg Cary, de most menned kéne. - beszélt zavartan anya. Car felhúzta a cipőjét, mindenkitől elköszönt, majd rám nézett és kilépett a házból.

- Ezt most miért kellett? - háborodtam fel.

- Emma elmegyek egy órára és máris nem fogadsz szót. Ma este kezdődik a turné, te pedig velünk jössz. Kezdhetsz csomagolni. - mutogatott Lou.

- Ch. Biztos nem megyek. - horkantam fel. - Előbb ugrok a vonat elé, mint ezekkel legyek együtt. - mutattam a kupac fiúkra, bár a szemem megakadtam a borostáson.

- Nyugi Em, jó móka lesz. - szólt hozzám a szőke.

- Neked csak Emma. - néztem rá szúrós szemmel.

- Kisasszony, mi ez a stílus? Miért viselkedsz így? - veszekedett velem Lou.

- Tudod ezt váltja ki az elmém, hogy a hátralévő hónapokat ezzel a rakás szerencsétlenségekkel kell töltenem. - hadartam.

- Értem. Egyébként a fiúk ma itt alszanak, csak hogy ne érjen váratlanul. - mosolygott anya. Komolyan inkább leplezi az idegességét, hogy engem még jobban bosszantson.

- Miért? Az utolsó napomat is elakarod cseszni? - tettem karba a kezem.

- Meglehet, de holnap reggel együtt megyünk a repülőtérre. - ült le a fiúkhoz, akik kitágult szemekkel nézték a veszekedésünket. Megráztam a fejem majd felmentem a szobámba. Elővettem a bőröndjeimet, majd pakolni kezdtem. Nincs más választásom. Majd megkapják a magukét. Pakolás közben, hallottam hogy valaki kopog, nem mondtam semmit. Nem akartam hogy bejöjjön valaki. Mikor megkönnyebbültem hogy elment az illető, valaki benyitott. Épp az "áldozatom" volt, akinek előbb mentem neki.

- Takarodjál ki. - mutattam az ajtómra, de hiába. Elvigyorodott, majd leült az ágyamra. Kicsit volt kínos a szitu. Az ágyam tele volt ruhákkal.

- Mit akarsz? - tettem csípőmre a kezem. Nem válaszolt csak nézett ki a fejéből.

- Woow. - nézett nagyot, majd mutató ujjával felemelte a fekete tangám az ágyról.

- Tedd már le. Úristen, Zayn. Takarodj ki innen. - löktem ki a szobámból. Egy percre azt hittem rendes lesz, de tévedtem.

- Honnan tudod a nevem? - hallottam kintről a meglepődöttségét, de éreztem hogy vigyorog. Egyáltalán nem volt kedvem beszélni vele. Főleg úgy, hogy az előbb kellemetlen helyzetbe hozott.

- Lent tágasabb. - fordítottam el a kulcsot a zárban. Igen, nos mindegyiknek tudom a nevét, de nem is azért mert szeretem őket, hanem mindenhonnan ők folynak. Lou is sokat emlegeti őket, a gyerek hamar megtanulja a neveket.

*

- Em, elmegyünk bevásárolni. Zayn itthon marad veled. - üvöltött Lou az előszobából. Műsírást megjátszva csoszogtam ki a konyhából.

- Miért nem maradhatok egyedül? - reménykedtem.

- Most komolyan kérdezed? - húzta fel egyik szemöldökét Lou. Zayn jól szórakozott. Hirtelen oldalra csaptam.

- Ne nevess Zayn. - néztem rá szúrós szemmel.

- Jól van, akkor mi elmentünk. Emma, ne készítsd ki az ifjú urat. - köszöntek el.

- Nem fogom, csak egy kicsit. - dörzsöltem össze tenyerem.

- De félek.  -nevetett fel Zayn. Nem is figyeltem rá, inkább bementem a konyhába. Töltöttem magamnak narancslevet, közben pedig megláttam egy piros bögrét, benne pedig tea díszelgett. Hát ki másé lenne mint Zayné? Előkerestem a polcról a darált erős paprikát, majd beleszórtam az összeset. Alig bírtam ki hogy ne nevessem el magam. Összekevertem, majd távoztam a helységből. A nappaliban ült az áldozatom, majd nem mondta neki semmit, csupán annyit hogy "imádlak Zayn" mire nagyot nézett, de nem érdekelt és fel mentem a szobámba. Hogy elehet ennyire hülye hogy ott hagyja előttem? Mikor rendesen összepakoltam a cuccom, leballagtam hozzá, hogy egy icipicit is szívjam a vérét.

- Miért nem borotválkozol meg? Egy szőrös jeti is szebb nálad. - ültem le szembe vele. - Mellesleg a cipődet le kéne venned, nem szeretnék holnap is takarítani. - mosolyogtam.

- Miért kell mindig beszélned? - húzta össze szemöldökét, majd levette cipőjét.

- Ezt a tulajdonságot dobta az élet. -  vigyorogtam. Megrázta a fejét, majd felállt és elindult a konyhába. Reméltem hogy a teájáért ment. Pár perc múlva belépett az említett tárggyal. Hiába hogy kívülről eszméletlenül jól nézett ki, de belülről undorító féreg volt. Micsoda? Jól néz ki? Jól vagy Emma?

- Vigyázz nehogy méreg legyen. - helyezkedtem el. Felnevetett majd, jól belekortyolt. Lélegzet visszafojtva néztem, ahogy elvörösödik a feje, majd szalad a mosdóba. Nevetve álltam fel, majd szaladtam utána.

- Milyen volt az extra teád? - álltam meg az ajtófélfánál. Nyögve állt a csapnál, és öblítette a száját.

- Ne várd meg, míg magamhoz térek Emma. - beszélt idegesen.

- Húha. - emeltem fel a kezem. Nem féltem tőle. Inkább visszaültem a kanapéra és néztem tovább a filmet.

*

Fáradtan ültem a kanapén, míg valaki meg nem törte unatkozásom. Felpattantam a kanapéról és kinyitottam az ajtót.

- Hello Adam, hát te? - lepődtem meg.

- Szia Em. Csak szólok hogy ma este buli lesz, és hogy ha van kedved eljöhetnél.

- Hát ő.. - kezdtem bele, de valaki félbeszakított.

- Hello, Emma barátja vagyok Zayn, és te? - vigyorgott mellettem mostantól már az ellenségem, majd a derekam köré fonta a karját. Szemöldökömet felhúzva néztem, ahogy Zayn elbeszélget Adammal, majd elküldi, hogy nem fogok menni a buliba. Fel fogni sem volt időm, nem hogy beszélni.

- Mit képzelsz magadról? Most mindenkinek elmondja és rajtam fog röhögni az egész barátom. - ordítottam.

- Akkor azok nem igazi barátok, cunci. - nevetett. Nagyon viccesnek találta a dolgot, de én cseppet sem.

- Takarodnál el innen a nyomorult haverjaiddal, és életeddel. - kiabáltam neki, de ő nem vette sértésnek, még jobban nevetett.

- Nyugi, drágám. - becézgetett még mindig. - Ne hívj így! Ha lehet, mostantól ne szólj hozzám. - mondtam háborogva, és kimentem a konyhába. Hát legyen Malik, ha harc, hát legyen harc! Gondolataim közbe e elvettem egy narancsot, és idegességembe inkább megpucoltam. Szétválasztottam őket, majd bekaptam egy kicsit a számba. Szerencsére nem folyt annyira a leve, mint szokott.

*Zayn szemszöge*

Jól esett hogy most én szúrtam ki Emmával, és nem ő velem. Nem adom magam könnyen. Nem fog kikészíteni. Utánamentem a konyhába, és megálltam a pultnál.

- Nem lehet hogy azért vagy ilyen bunkó, mert így akarod magad megvédeni a sok kudarctól? - kérdeztem meg tőle végül. Azóta a pár óra alatt mióta itt vagyok, ezen gondolkodom. Azt hittem hogy egy nyávogós, sírós picsa lesz, de tévedtem. Még nehezebb vele, egy makacs, önfejű, zárkózott lány, akit sok tragédia ért..

- Ki vagy te hogy számon kérj? - nézett végre egyszer a szemembe. - Mellesleg rohadj meg. - mondta, majd hozzám vágta a narancsot és felvonult az emeletre. Hát nem húsi? Még narancsot is kaptam, egyem meg a drágát. Úgy látszik hosszú turné elé nézünk.