-->

2013. december 28., szombat

3. rész

Sziasztok! Meg is hoztam a 3. részt. Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését, várom a visszajelzéseket. Aki még nem lépett be a facebook csoportba, tegye meg! Nem harapunk. További jó szünetet, remélem jól telt a karácsonyotok!





Zavartan léptem el tőle, majd beletúrtam hajamba és leültem a kanapéra. Cary kikapcsolta a zenét, majd mindenki bejött a házba. Lou kikerekedett szemekkel nézett rám. Csak vigyorogtam mint egy idióta.
- Öhhm bocsáss meg Cary, de most menned kéne. - beszélt zavartan anya. Car felhúzta a cipőjét, mindenkitől elköszönt, majd rám nézett és kilépett a házból.
- Ezt most miért kellett? - háborodtam fel.
- Emma elmegyek egy órára és máris nem fogadsz szót. Ma este kezdődik a turné, te pedig velünk jössz. Kezdhetsz csomagolni. - mutogatott Lou.
- Ch. Biztos nem megyek. - horkantam fel. - Előbb ugrok a vonat elé, mint ezekkel legyek együtt. - mutattam a kupac fiúkra, bár a szemem megakadtam a borostáson.
- Nyugi Em, jó móka lesz. - szólt hozzám a szőke.
- Neked csak Emma. - néztem rá szúrós szemmel.
- Kisasszony, mi ez a stílus? Miért viselkedsz így? - veszekedett velem Lou.
- Tudod ezt váltja ki az elmém, hogy a hátralévő hónapokat ezzel a rakás szerencsétlenségekkel kell töltenem. - hadartam.
- Értem. Egyébként a fiúk ma itt alszanak, csak hogy ne érjen váratlanul. - mosolygott anya. Komolyan inkább leplezi az idegességét, hogy engem még jobban bosszantson.
- Miért? Az utolsó napomat is elakarod cseszni? - tettem karba a kezem.
- Meglehet, de holnap reggel együtt megyünk a repülőtérre. - ült le a fiúkhoz, akik kitágult szemekkel nézték a veszekedésünket. Megráztam a fejem majd felmentem a szobámba. Elővettem a bőröndjeimet, majd pakolni kezdtem. Nincs más választásom. Majd megkapják a magukét. Pakolás közben, hallottam hogy valaki kopog, nem mondtam semmit. Nem akartam hogy bejöjjön valaki. Mikor megkönnyebbültem hogy elment az illető, valaki benyitott. Épp az "áldozatom" volt, akinek előbb mentem neki.
- Takarodjál ki. - mutattam az ajtómra, de hiába. Elvigyorodott, majd leült az ágyamra. Kicsit volt kínos a szitu. Az ágyam tele volt ruhákkal.
- Mit akarsz? - tettem csípőmre a kezem. Nem válaszolt csak nézett ki a fejéből.
- Woow. - nézett nagyot, majd mutató ujjával felemelte a fekete tangám az ágyról.
- Tedd már le. Úristen, Zayn. Takarodj ki innen. - löktem ki a szobámból. Egy percre azt hittem rendes lesz, de tévedtem.
- Honnan tudod a nevem? - hallottam kintről a meglepődöttségét, de éreztem hogy vigyorog. Egyáltalán nem volt kedvem beszélni vele. Főleg úgy, hogy az előbb kellemetlen helyzetbe hozott.
- Lent tágasabb. - fordítottam el a kulcsot a zárban. Igen, nos mindegyiknek tudom a nevét, de nem is azért mert szeretem őket, hanem mindenhonnan ők folynak. Lou is sokat emlegeti őket, a gyerek hamar megtanulja a neveket.
*
- Em, elmegyünk bevásárolni. Zayn itthon marad veled. - üvöltött Lou az előszobából. Műsírást megjátszva csoszogtam ki a konyhából.
- Miért nem maradhatok egyedül? - reménykedtem.
- Most komolyan kérdezed? - húzta fel egyik szemöldökét Lou. Zayn jól szórakozott. Hirtelen oldalra csaptam.
- Ne nevess Zayn. - néztem rá szúrós szemmel.
- Jól van, akkor mi elmentünk. Emma, ne készítsd ki az ifjú urat. - köszöntek el.
- Nem fogom, csak egy kicsit. - dörzsöltem össze tenyerem.
- De félek.  -nevetett fel Zayn. Nem is figyeltem rá, inkább bementem a konyhába. Töltöttem magamnak narancslevet, közben pedig megláttam egy piros bögrét, benne pedig tea díszelgett. Hát ki másé lenne mint Zayné? Előkerestem a polcról a darált erős paprikát, majd beleszórtam az összeset. Alig bírtam ki hogy ne nevessem el magam. Összekevertem, majd távoztam a helységből. A nappaliban ült az áldozatom, majd nem mondta neki semmit, csupán annyit hogy "imádlak Zayn" mire nagyot nézett, de nem érdekelt és fel mentem a szobámba. Hogy elehet ennyire hülye hogy ott hagyja előttem? Mikor rendesen összepakoltam a cuccom, leballagtam hozzá, hogy egy icipicit is szívjam a vérét.
- Miért nem borotválkozol meg? Egy szőrös jeti is szebb nálad. - ültem le szembe vele. - Mellesleg a cipődet le kéne venned, nem szeretnék holnap is takarítani. - mosolyogtam.
- Miért kell mindig beszélned? - húzta össze szemöldökét, majd levette cipőjét.
- Ezt a tulajdonságot dobta az élet. -  vigyorogtam. Megrázta a fejét, majd felállt és elindult a konyhába. Reméltem hogy a teájáért ment. Pár perc múlva belépett az említett tárggyal. Hiába hogy kívülről eszméletlenül jól nézett ki, de belülről undorító féreg volt. Micsoda? Jól néz ki? Jól vagy Emma?
Vigyázz nehogy méreg legyen. - helyezkedtem el. Felnevetett majd, jól belekortyolt. Lélegzet visszafojtva néztem, ahogy elvörösödik a feje, majd szalad a mosdóba. Nevetve álltam fel, majd szaladtam utána.
- Milyen volt az extra teád? - álltam meg az ajtófélfánál. Nyögve állt a csapnál, és öblítette a száját.
- Ne várd meg, míg magamhoz térek Emma. - beszélt idegesen.
- Húha. - emeltem fel a kezem. Nem féltem tőle. Inkább visszaültem a kanapéra és néztem tovább a filmet.
*
Fáradtan ültem a kanapén, míg valaki meg nem törte unatkozásom. Felpattantam a kanapéról és kinyitottam az ajtót.
- Hello Adam, hát te? - lepődtem meg.
- Szia Em. Csak szólok hogy ma este buli lesz, és hogy ha van kedved eljöhetnél.
- Hát ő.. - kezdtem bele, de valaki félbeszakított.
- Hello, Emma barátja vagyok Zayn, és te? - vigyorgott mellettem mostantól már az ellenségem, majd a derekam köré fonta a karját. Szemöldökömet felhúzva néztem, ahogy Zayn elbeszélget Adammal, majd elküldi, hogy nem fogok menni a buliba. Fel fogni sem volt időm, nem hogy beszélni.
- Mit képzelsz magadról? Most mindenkinek elmondja és rajtam fog röhögni az egész barátom. - ordítottam.
- Akkor azok nem igazi barátok, cunci. - nevetett. Nagyon viccesnek találta a dolgot, de én cseppet sem.
- Takarodnál el innen a nyomorult haverjaiddal, és életeddel. - kiabáltam neki, de ő nem vette sértésnek, még jobban nevetett.
- Nyugi, drágám. - becézgetett még mindig. - Ne hívj így! Ha lehet, mostantól ne szólj hozzám. - mondtam háborogva, és kimentem a konyhába. Hát legyen Malik, ha harc, hát legyen harc! Gondolataim közbe e elvettem egy narancsot, és idegességembe inkább megpucoltam. Szétválasztottam őket, majd bekaptam egy kicsit a számba. Szerencsére nem folyt annyira a leve, mint szokott.

*Zayn szemszöge*

Jól esett hogy most én szúrtam ki Emmával, és nem ő velem. Nem adom magam könnyen. Nem fog kikészíteni. Utánamentem a konyhába, és megálltam a pultnál.
- Nem lehet hogy azért vagy ilyen bunkó, mert így akarod magad megvédeni a sok kudarctól? - kérdeztem meg tőle végül. Azóta a pár óra alatt mióta itt vagyok, ezen gondolkodom. Azt hittem hogy egy nyávogós, sírós picsa lesz, de tévedtem. Még nehezebb vele, egy makacs, önfejű, zárkózott lány, akit sok tragédia ért..
- Ki vagy te hogy számon kérj? - nézett végre egyszer a szemembe. - Mellesleg rohadj meg. - mondta, majd hozzám vágta a narancsot és felvonult az emeletre. Hát nem húsi? Még narancsot is kaptam, egyem meg a drágát. Úgy látszik hosszú turné elé nézünk.

7 megjegyzés: