2. rész

Sziasztok! Meghoztam a kövi részt, tudom későn, de siettem, ahogy csak tudtam.! Köszönöm a megjegyzéseket, és a lájkokat! Nyugodtan írhattok véleméyt, a részről hogy tetszik nektek! Remélem jól vagytok, minden rendben, további szép napot! Itt a zene a részhez, ha a végére ért, akkor indítsátok el újra! ZENE

Reggel fájó fejjel ébredtem. Mit is hittem volna? Nem egyszerű a másnaposság. Kicsit ingadozva bújtam ki a takaró alól, majd felhúztam a papucsom és leballagtam kómásan a fejfájás csillapítóért. Öntöttem magamnak egy pohár vízet és ahogy nyeltem le a folyadékot, úgy a pirula is eltűnt.

- Nocsak, nocsak Emma. - hallottam meg a hangot, amitől hirtelen megugrottam és félre nyeltem. Köhögni kezdtem, és izgulni azért hogy nem halok most meg. A "balesetem" okozója azonnal hozzám sietett, és ütögetni kezdte a hátam.

- Jaj Harry. - nyeltem nagyot. Ott állt mellettem, vagy 2 fejjel nagyobb világsztár, akit nem nagyon kedvelek.

- Jól vagy? - nézett le rám. Persze, miért is lennék én kicsit nagyobb? Csak egy kicsit.

- Jól voltam, míg meg nem ilyesztettél. - forgattam meg a fejem.

- Én? - nevetett fel kínosan.

- Igen. - mérgelődtem, és sarkon fordultam, egyenesen a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra, majd bekapcsoltam a tévét. Kicsit szokatlan volt a levegő. Hátra fordultam, hogy megnézzem minden rendben van-e, de megláttam a göndörkét, egy helyben toporogni. Idegesített.

- Nem elég hogy majdnem megfulladtam miattad, még követsz is. - fordítottam vissza a fejem.

- Nem követlek, csak Lou kért, hogy mondjam meg hogy elment a fiúkért, nemsokára jön. Egyébként meg nem én tehetek róla hogy buli függő vagy. - halkult el.

- Micsoda? Ide hozza a sok hülyét? Buli függő? - akadtam ki.

- Igen, és ne nevezd a fiúkat hülyének. - beszélt hangosan.

- Hagyj engem Harry. Azt csinálok amit akarok. Ha akarom egy rakás szerencsétlenségnek nevezlek titeket. Foglalkozz a tökéletes életeddel, és engem hagyj ki belőle. - horkantam fel és felsiettem a szobámba mérgembe. Mi a francot képzel magáról? És Lou is? Ide hozza a fiúkat? Hihetetlen. Sikeresen felértem a szobámba, és előkuthásztam valami ruhát.

Felöltöztem, majd becsúsztattam a telefonomat a zsebembe és lesétáltam a földszintre. Megkerestem a lakáskulcsom és kinyitottam az ajtót. Mikor kiléptem volna, Harry hangját hallottam.

- Em, hova mész? - támaszkodott meg a kanapénak.

- Közöd? - tettem karba a kezem.

- Emma, Lou azt mondta hogy nem mehetsz sehova. Nemsokára jön, és beszélni akar veled. - beszélt nyersen.

- Ó. Ebbe a házban már semmit sem lehet?! - csaptam be az ajtót és levettem a cipőm. Harry inkább nem szólt semmit, csak kiröhögött.

- Ne nevess. - néztem rá szúrós szemmel, és elsiettem mellette. Előkaptam a telefonom és tárcsáztam Caryt. Pár csörgés után felvette.

- Szia csajszi. Gyere át, szórakozzunk egyet. - ültem le az ágyamra.

- Okés. Kell valami? - kérdezte.

- Ha esetleg egy gépfegyveretek nincs, akkor nem tudsz segíteni. - mondtam cinikusan. Cary csak felnevetett.

- Minek az? - halkult el.

- Itt van Harry, Lou ideküldte, míg összeszedi a többi fiút és ide jönnek. - forgattam meg a szemem.

- Hát ha rajtunk múlik, nem sokáig lesznek itt. - vihogott.

- Úgy-úgy, na gyere. - nevettem én is. Ledobtam a telefont és elterültem az ágyon.

*

A nappaliban ülve várom hogy Cary megérkezzen. Körbe nézek, Lux mesét néz, Harry pedig hol engem, és hol Luxot nézi. Istenem. - gondoltam magamban. Végre kopogtak. Villámgyorsan pattantam fel a kanapéról és siettem az ajtóhoz.

- Szia Cary. - öleletem meg.

- Szia Em .- ölelt vissza.

- Harry ő Cary, a legjobb barátnőm. - Cary ő tudod ki. - mutattam be őket egymásnak.

- Emma, miért hívtad át? - vont kérdőre Harry.

- Nem mehetek sehova, de azt nem mondtad hogy nem hívhatok át senkit. - vágtam pofákat.

- Tényleg nehéz eset vagy. - dörzsölte meg a homlokát. Már nem is vettem tumodást mit mond, inkább megmutattam neki a középső ujjam, és felbaktattunk a szobába.

- Mi lesz ha anyud tényleg elküld velük a turnéra? - kérdezte Cary.

- Hát akkor elküld, de ők fogják megbánni. - vigyorogtam. - Hisz ismersz. - kacsintottam.

- Mi jár a fejedben? - állt fel az ágyamról, amire korábban leült.

- Tudok én idegesítő, és nyafogós lenni. - mondtam, és hallottam hogy valaki bejött a szobámba.

- Emma, elmegyek a többiekhez, Luxot lefektettem. Olyan fél óra és jövünk, ne csinálj semmi hülyeséget. -hangsúlyozta ki a "semmi" szót.

- Jóóó. - húztam el az "ó" betűt.

Hallottam ahogy becsapódik az ajtó, rögtön bekapcsoltam a telefonomon a kedvenc zenémre állítottam és táncoli kezdtünk. Levettem a pulcsim és megforgattam a fejem fölött. Ugráltunk, majd mint a modellek járkálni kezdtünk, majd mikor jött a kedvenc részem megint tomboltunk. Nem figyeltem és nekimentem valaminek, vagy valaminek. Kellemes parfümjét belélegeztem, ami férfi illatú volt. Megfogta két karom, és óvatosan néztem fel a barna szemébe. Fekete haja rendezetlen, és kicsi borostája volt. Lélegzetelállítóan mosolygott rám, én pedig vissza rá.