1. rész

Helóó! Nos itt lenne az első rész. Nagyon örülök hogy ennyi visszajelzést, lájkot és rendszeres feliratkozót kaptam! Remélem hogy nem okozok csalódást, és még többen leszünk. Oldalt ott a link a facebook csoportról, lépj be nyugodtan! Nem is rizsázok. Ha elolvastad a részt és tetszett légyszi hagyj nyomot magad után. xoxo

Reggel a napsugarakra keltem. Nyögdécselve fordultam meg a hasamra, de rá kellett jönnöm hogy nem tudok visszaaludni, így hát feltornáztam magam az ágyról és a szekrényemhez léptem. Elővettem a fekete szűk szaggatott farmerom, majd egy hozzá illő toppot. Beballagtam a fürdőbe és felöltöztem. Reménykedve kapom fel a telefonom hogy Car nem-e hívott-e még, ugyanis ma péntek van, ami azt illeti hogy este elmegyünk bulizni. Csak anyát kéne rábeszélni. Lesétáltam a konyhába valami ennivalóért. Még megtaláltam a hűtőben lévő tegnapi maradék pizzát, így hát megmelegítettem a mikróban és hozzá láttam a reggelimnek. Mikor elfogyasztottam épp hogy felálltam és csöngettek. Boldogan sétáltam oda, és kinyitottam.

- Sziasztok! - köszöntem a haverjaimnak.

- Hello Em. - köszöntek és beinvitáltam őket a házba.

- Mizujs? - ültem le a kanapéra.

- Ma este kilenckor lesz egy nagy házibuli nálam. -válaszolt Mike.

- Na az jó. Car és én akkor biztos megyünk. - nevettem fel.

- De Lou nem enged, ha jól tudom. - gyújtott rá.

- Nincs itthon. Holnap reggel jön haza Luxxal. - vigyorodtam el.

- Akkor rendezhetnénk itt is bulit? - jött fel az ötlet.

- Nem .-tiltakoztam. - Lou megöl ha rájön. - néztem le a földre.

- Oké, akkor kilenckor Mikenál tali. - köszöntek el.

- Okés. Sziasztok. - köszöntem el én is. Becsuktam az ajtót majd lehuppantam a tv elé. Bekapcsoltam, és az egyik legborzalmasabb zene ment. Persze hogy a One Direction. Nem értettem hogy az olyan éves lányok mint én, mit esznek rajtuk? Én ennyi nyálas zenétől már kikészültem volna. Főleg úgy hogy az egyik a családhoz tartozik, hisz Harry, Lux keresztapukája. Szemforgatva kapcsoltam ki a tévét és nyújtózkodtam. Nagyon unatkoztam egyedül, ezért úgy döntöttem hogy elmegyek egyet kocogni és közben felhívom a legjobb barátnőm, hogy tájékoztassam a buliról.

*

- Szia csajszi. - ugrottam Cary nyakába, amikor belépett a házba.

- Szia Em .- ölelgetett ő is.

- Készen állsz az estére? - vigyorogtam.

- Naná. - örült velem és felballagtunk a szobámba. Előpakoltuk az összes ruhám, amibe esetleg mehetnénk. Végül később egy fekete, szűk, testhez simuló ruhára esett a választásom, egy fekete magassarkúval. A hajamat enyhén begöndörítettem és felkentem a sminkem.

- Kész vagy? -álltam meg az ajtóban.

- Igen. - jött felém Car.

- Uh jól áll a piros. - nevettem el magam. A barátnőmön egy piros ruha volt, egy masnival a hátulján.

- Nos indulhatunk? - pakoltam el a cuccokat, amik kint maradtak.

- Igen. - mosolygott és felkaptuk a táskánkat. Lekapcsoltam a villanyokat, majd leballagtunk a lépcsőn, de nem számítottam arra amit ott láttam. Vagyis kiket.

- A-anya. - dadogtam, de észbe kaptam és oda mentem megölelni.

- Hová készültök lányok? - húzta fel a szemöldökét.

- Öhhm. Hogy-hogy ilyen hamar haza jöttél? - tereltem a témát.

- Emma! - szólt dühösen.

-Tessék?-forgattam meg a szemem.

- Buliba mentek mi?

- I-igen. - pásztáztam a földet.

- Hát akkor öltözzetek vissza. Nem engedlek el. - tette karba a kezét.

- De anya. Kérlek. Péntek van. - könyörögtem.

- Jó rendben, de ez az utolsó. - figyelmeztetett.

- Rendben, és köszönöm köszönöm. - ölelgettem meg, majd kiléptünk az ajtón.

- Vigyázz magadra és éjfélre legyél itthon! - kiabált utánam és hallottam ahogy becsukja az ajtót. Meglepődve mentem a buliba. Szerencse hogy most elengedett. Soha nem jött még haza korábban, de a lényeg hogy megúsztuk.

*

- Hozz még egy felest. - kiabáltam a haveromnak, félig berúgva. A kanapén ülünk a társasággal, a zene bömböl és nem gondolkodunk. Mike ide hozta az italokat és mindenki egyszerre húzta le. A pia nem annyira marta a torkomat, mint elsőre. Már megszoktam. Fel akartam állni hogy ki menjek a mosdóba, de megbillentem egy kicsit. Ilyenkor éreztem úgy hogy haza kell hogy menjek. A fejem irtóra fájt, és hányingerem volt.

- Gy-gyere Cary. - nevettem az alkohol hatása miatt. Nehézkesen elköszöntünk mindenkitől, majd haza indultunk. A közeli parkon jöttünk, amikor Car belelépett egy kutyagumiba. Akaratlanul is elnevettem magam és közben megérkeztünk.

- Szia. - pusziltam meg ingadozva és megérkeztem. Épp a kulcsomat keresem. Mikor meglett belehelyeztem a zárba, majd egy hangos kattogással jelezte hogy kinyílt. Óvatosan léptem be a házba, ledobtam a táskámat, majd megszédültem, és az ajtófélfának dőlve ráncoltam össze a szemöldököm. Mikor össze szedtem magam, nagy nehezen lábujj hegyen próbáltam felmenni a szobámba, de hirtelen felkapcsolódott a villany és anya hangját hallottam.

- Emma. Hol voltál? Hány óra van? - beszélt halkan Lou, de lehetett hallani a hangjából hogy mérges.

- Buliba.-nevettem el magam az alkohol hatása miatt. - Haza értem pontban, éjfél van. - billentem meg megint.  - Igen, kisasszony? Hajnali 3 óra van! - kiabált.

- Ne kiabálj már. Nagyon fáj a fejem, mellesleg Lux már biztos alszik. - ásítottam.

- Nem szégyelled magad? Ez már nem az első hogy nem értél haza időben. -  veszekedett még mindig.

- Nem. Nem mindegy hogy egyel kevesebb, vagy több késés? - vitatkoztam már én is, a fejfájásom ellenére.

- Nekem elegem lett Em. Holnap után eljössz velem és Luxal a fiúkhoz. Nem foglak itthon hagyni. - rázta meg a fejét. Kínomban felnevettem. Mi az hogy nem fog itt hagyni?

- Én nem megyek sehova, főleg nem azokkal a fiúkkal. - tiltakoztam.

- Dehogynem. - erősködött.

- Nem. Nem fogom itt hagyni a barátaimat, főleg nem Caryt. - kiabáltam.

- Ne ordibálj, mert Lux felkel, és eljössz. Nem fogom hagyni hogy tönkre tedd magad. Ezeket nevezed barátoknak akik isznak, cigiznek és minden nap buliznak? - kérdezett.

- Igen. - dőltem neki az ajtófélfának.

-Én nem erre neveltelek Emma Teasdale! Van egy napod közölni a többiekkel hogy elmész, és majd beszélünk holnap reggel, józanan. Jó éjszakát. - ment fel a lépcsőn. Nem is volt időm felfogni hogy mi történt. Iszonyatosan rosszul voltam.

- Utállak! - kiabáltam neki, amit lehet hogy később meg is fogok bánni. Sírógörcsöt kapva rogytam le, és csak sírtam az előszobában. Nem akartam itt hagyni mindent.

- Utálom az anyám munkáját és a fiúkat is. - kiabáltam.