8. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, éés kész a blog első kritikája. Ha gondoljátok itt eltudjátok olvasni: Katt

Mellesleg csak ajánlani tudom a blogot, nagyon szép munkát végeznek, szóval ha valakinek gondja akad a bloga kinézetével, őket tudom ajánlani! Továbbá köszönöm a visszajelzéseket, akkor a következő rész jövőhét után jön, addig is elérhettek a facebook csoportban. Aki még nem lépett be és beszeretne, megtalálja oldalt a moduloknál. További szép szünetet mindenkinek!

Harry megállt a medence szélénél, a másik oldalon pedig Louis vigyorgott. Ahogy ránéztem a vízre még jobban szorítottam Harry nyakát.

- Mi a bajod Emma? - nevetett Harry és úgy csinált minthogyha be dobna, ekkor ráordítottam.

- Harry, tegyél le. - néztem rá szigorúan, de csak röhögött.

- Ugye nem menstruálsz? - próbált viccesnek tűnni Louis.

- Nem, biztos sellő. - nevetett Niall, majd beleugrott a vízbe és hamarosan felbukkant. Kirázott a hideg, ahogy a cseppek a bőrömhöz értek, mellesleg nekem mekkora lehet, ha ő elmerül? Én kisebb vagyok nála. A gondolattól még jobban kirázott a hideg.

- Harry, nem tudok úszni, kérlek, tegyél le. - ismételtem magam. Már majdnem sírtam. Harry tett egy lépést, de akkorát, hogy a fenekem beleért a vízbe. Felugrottam a karjában, hisz nagyon hideg volt, mellesleg féltem. Mindenki minket figyelt hogy Harry hogyan dönt. Kérően néztem rá, hisz már én is tudtam hogy a félelem látható a tekintetemben. Fél oldalasan elmosolyodott, majd megfordul és letett a kőre. Szakadozva beszívtam a levegőt, majd patakokban folytak a könnyeim. Felálltam, majd elsiettem. Nem akartam hogy lássák ahogy sírok. Utáltam sírni, ezen a dolgon meg főleg, ugyanis idegesített hogy nem tudom magam túltenni rajta. Felmentem a szobába, majd az ágyra vágódtam és egy párnát szorongattam. Úgy éreztem magam mint egy sírós picsa, akivel szakítottak, csak velem más volt a helyzet. Pár perc múlva kopogtattak az ajtón, de nem válaszoltam. Reméltem hogy elmegy az illető, de nem adta fel. Két kopogás után benyitott. Harry volt az. Reméltem hogy nem az apáskodást kezdi el megint.

- Mi a baj Emma? - lepődött meg. Óvatosan leült Tom ágyára, majd engem nézett.

- Miért nézel ennyire? - törölgettem meg a szemem.

- Nem láttalak még sírni, és ennyire félni sem. Elmondod mi a baj? - kérdezte.

- Nem. - makacskodtam.

- Oké, akkor hallgatlak. - tette keresztbe a lábát.

- Ha nem tűnt volna fel, azt mondtam hogy nem. - húztam fel a szemöldököm.

- Jól hallottam, de már érdekel hogy miért borultál ki ennyire. Sőt, nem is félsz, hanem rettegsz a víztől. Ennek biztos oka van, én pedig szeretném tudni. Ha nem tudnád, érdekel hogy mi van veled és a fiúk is próbálnak veled kommunikálni, de ha nem vetted volna észre, mindenkit eltolsz magadtól. Bennem megbízhatsz. - komolyodott el Harry. Lényegében igaza volt, itt van az ideje hogy elmondjam neki.

- Még 10 éve történt, amikor még nem ismertem Lout. Nyár volt, és az árvaházban volt egy medence. Mindenki megvolt érte bolondulva, sokan imádták. Én is köztük voltam. Ugráltunk a vízbe és egyszer rám ugrottak, de úgy hogy bevertem a fejem. - csuklott el a hangom az emlékeket visszaidézve.

- Persze sokáig nem bírtam a víz alatt és megfulladtam, de addigra kihívták a mentőt és újraélesztettek. Túl éltem, de az emlékek fájdalmasabbak. Szerencsére semmi maradandó sérülésem nem lett és azóta utálom a vizet. - néztem a földet. Csak Harrynek beszéltem még erről.

- Úristen. Lou tudja? - döbbentem mellém ült.

- Nem tudom, mármint biztos elmondták neki amikor örökbe fogadott, de nekem sosem mondta hogy tudja, csak annyit hogy utálom a vizet, de lehetséges hogy megkérték hogy ne hozza fel a témát. - mosolyodtam el, hisz tényleg kicsit megkönnyebbültem hogy elmondhattam valakinek. Meglepetésemre hirtelen Harry megölelt. Sosem kerültem még hozzá ilyen közel, maximum egy pacsiig jutottunk, de semmi. Sosem jöttem ki vele, vagy csak meg kellett volna ismernem ezt az oldalát is? Mindegy is. Visszaöleltem.

- De a fiúknak egy szót sem! - komolyodtam el, amikor elváltunk. Nem akartam hogy többen tudjanak erről.

- Rendben, de akkor a fiúknak mit mondjak? Biztos tudni akarják miért készültél ki. - mondta Harry, majd a kezét kezdte piszkálni.

- Nem tudom. - sóhajtottam. Valamit ki kellett találni gyorsan.

- Mondjuk azt, hogy tényleg menstruálsz. - csillant fel Harry szeme.

- Harry. -szóltam rá és megcsaptam a hátát, mire felkiáltott.

- Ha kérdezik, csak annyit mondj hogy rosszul lettem, biztos a másnaposság miatt, de már jól vagyok. - mondtam, majd felálltam hogy visszamenjünk.

A fiúk a medencénél ültek, majd beszélgettek. Kivéve Liam, aki aludt a napozóágyon pecsenyére sütve. Nem lettem volna a helyébe. Mikor megláttak minket Harryvel, felálltak, majd hozzánk siettek. Rögtön elővettem a boldog énem.

- Minden oké, Emma? - kérdezte Niall.

- Persze, csak féltem hogy mi lesz ha meglátjátok az uszonyom. - viccelődtem.

- Most tényleg kérdeztem. - ráncolta össze a homlokát. Niall Horan tud komoly is lenni? Azta.

- Igen, persze, csak megint rosszul lettem. Gondolom még mindig a másnaposság. - mosolyodtam el.

- Aha, vagy tényleg menstruál. - vágott közbe Lous, majd a mellettem lévő kosárból kihalásztam egy még meg nem érett barackot és fejbe dobtam vele. A fiúk felnevettek, ahogy a gyümölcs egyenesen eltalálta és mivel nem számított rá, ezért az egyensúlyát elveszítve hátra borult a medencébe.

- Még jó, hogy nem a drága répámat dobtad. - duzzogott, majd kiment a medencéből és magára terítette a répa mintás törölközőjét.

- Azt is dobhatom. - emeltem fel és úgy csináltam minthogyha a medencébe dobnám. Persze Louis bevette és a semmi után vetődött. Hangosan nevettük rajta, amikor anyáék közeledtek felénk Paullal.

- Egy óra múlva próba. - figyelmeztettek és mindenki szedelőzködni kezdett.

- Louis, gyere te is, de ha lehet előtte próbálj meg megszáradni. - mondta neki Paul.

- Nem is tudom ki miatt vagyok vizes. - nézett rám Louis szúrósan, én pedig csak nevetni tudtam ahogy vizesen csoszogott mögöttem a papucsában.

- Hát veled meg mi történt Liam? - kérdezte Tom, majd a kezét a vállára helyezte. Liam hangosan felordított.

- Emma mondta hogy kenjem be magam, de én nem fogadtam el. Akkora egy barom vagyok. - vágott savanyú képet.

- Kösz, hogy nekem kellett kimondanom. - nevettem Liam hátát nézve.

A stadionhoz vezető út kellemesen telt. Szerencsére most nem voltam rosszul az autóban, viszont Zayn feltűnően csendes volt. A zenekar és a 5 Sos már ott volt. Mindenki boldogan szállt ki az autóból, viszont lefagyott a vigyor az arcomról, amikor megláttam a rajongókat.

- Ő-ők mit keresnek itt? - kérdeztem dadogva. Sokan voltak, nagyon sokan. Mellesleg villogott a sok vaku és hangosak voltak.

- Ja, elfelejtettem mondani hogy ma lesz egy dedikálás is. - karolt át Harry. Megkértem hogy kerítse nekem elő Darrent, mivel vele jobban biztonságban érzem magam. A legjobban viszont azt utáltam hogy holnap már tuti tele lesz az internet a képeimmel. Elsétáltunk mellettük, hátra a színpad mögé, majd egyszer csak kiszúrtam egy táblát a tömegben, amire piros betűkkel az volt ráírva hogy "Zemma", és az én képeim és Zayn képei voltak rajta. Kikerekedett szemekkel néztem végig. Reméltem hogy csak képzelődöm, majd hátra néztem Zaynre, aki ugyanazt a táblát kémlelte, amelyiket én. Mivel nekem ennyi elég is volt, megkértem Lout hogy hagy mehessek vissza az autóhoz. Beültem, majd úgyis felakartam híni Caryt, ezért megnyomtam a zöld gombot és tárcsáztam is. Harmadjára hívtam, amikor megint kisípolt. Meghúztam a vállam, majd hagytam, és elindítottam egy zenét. Hirtelen valaki rácsapott az autónak az üvegére. A frász jött rám, majd azt hittem hogy leütöm az illetőt. Haragom gyorsan elszállt amikor megpillantottam legjobb barátnőmet. Kiszálltam a kocsiból, majd megöleltük egymást, de azonnal megéreztem ezt a szagot. Pontosan, alkohol szagot. Lenéztem a jobb kezére, amiben egy  üveg vodka volt, aminek a fele már nem volt meg. Mivel még nem voltam teljesen jól a tegnap után, kicsit megcsapott a szaga és öklendezni kezdtem. Kikaptam a kezéből, hisz nem akartam hogy teljesen leigya magát, ahogy én.

- Mit keresel itt? Mellesleg minek a pia? - kérdeztem mérgesen. Kezdtem rájönni, hogy miért is annyira rossz, ha az ember iszik és hogy miért haragudtak ennyire rám a többiek. 

- Emma h-hol.. - hallottam Harry hangját mögöttünk, aki mondatát félbehagyva elhalkult. Megfordultam, majd a szeme egyetlen ponton akadt, az üvegen a kezemben...