Szünet

Sziasztok!

Bocsánatot szeretnék kérni, hogy eddig nem jelentkeztem, de mint tudjátok elkezdődött az iskola. Mivel most vagyok nyolcadikos nekem most nagyon fontos ez az év/félév! Ezért is hoztam meg ezt a nehéz döntést, de muszáj egy kicsit szüneteltetnem a blogot, mivel alig van időm valamire. Még egyszer sajnálom és bocsánat! Nagyon igyekezek összeszedni magam! Jelentkezem amint tudok.

12. rész

Reggel álmosan keltem fel. Kezemmel tapogatózni kezdtem az éjjeli szekrényen, hátha megtalálom a telefonom, hogy megtudjam hány óra van. Sóhajtva ültem fel, amikor a nagy keresésben véletlenül lelöktem a virágot, majd felkaptam a készüléket és megnyomtam.

- Féltizenegy – beszéltem magamban, majd beletúrtam a hajamba és lazán összefogtam. Felkászálódtam az ágyról, ami mellesleg borzasztóan kényelmetlen volt. Nyújtózkodtam egyet, majd körülnéztem a szobában. Üres volt. Meghúztam a vállam és rossz kedvel gyűjtögetni kezdtem a törött váza maradványait. Rosszul esett hogy Harry becsapott. Megígérte hogy nem mondja el a fiúknak a balesetem, de mégsem tudta tartani a száját. Miért is kellett elmennem abba a hülye buliba? Ha nem megyek el, akkor nem kések és nem lennék ebben a hülye helyzetben. Talán még a fiúkat és a lányokat sem ismertem volna meg és mehetne a csodálatos unott nyaram, ahogy szokott. Mivel nem akartam magam idegesíteni, inkább eltereltem a gondolataim sikertelenül. Zayn biztosan nem mondta el Perrienek a mi kis baklövésünket, mivel én már biztosan nem lennék itt, de mindegy is. Az biztos, hogy nem szeretnék belerondítani a kapcsolatukba. Az utolsó üvegdarabot vettem fel, amikor megvágtam magam. Szitkozódva mentem ki az erkélyre, hátha meglátom anyát hogy kérjek egy sebtapaszt. Keresni kezdtem, majd megláttam enyhe lila haját és a többieket. Elmosolyodtam amikor Lux a medencébe ugrált. Tündéri kislány. Felkaptam a telefonom, majd lesiettem hozzájuk. Fel sem fogtam hogy pizsamában indultam el addig, amíg meg nem bámultak vagy ezren. Már vártam a holnapi cikket arról, hogy „Emma Teasdale pizsamában flangál egy szállodában”.

- Jó reggelt! – köszöntem a boldogan cseverésző társaságnak, majd mindenki végignézett rajtam. Mikor belekezdtem volna mondandómba, hogy miért vagyok pizsamában, Louis megelőzött.

- Ez az új divat? – nevetett mindenki, kivétel Harry. Komolyan kezdett elegem lenni belőle. Minden nap van egy idióta megjegyzése hozzám. Itt volt annak az ideje hogy visszavágjak. Elengedtem szavait a fülem mellett, majd félre hívtam anyát.

- Van valahol sebtapasz? – kérdeztem és a véres tenyeremre mutattam.

- Persze, de mi történt? – lepődött meg, majd szólt Tomnak, hogy vigyázzon Luxra.

- Csak lelöktem a vázát a szekrényről és megvágtam a kezem – meséltem el, majd visszamentünk a szobába.

- Tényleg, mielőtt elfelejteném, egy órára jön a szálloda orvosa, hogy megnézze a fejed – kutatott anya a táskájában, majd kihalászott egy neszesszert, abból pedig egy sebtapaszt. Sajgó sebemre helyeztem, a hulladékot pedig a törött váza mellé.

- Minek? Már teljesen jól vagyok – helyezkedtem el az ágyon. Fölöslegesnek tartottam ezt a vizsgálatot.

- Emma, nem akarok veszekedni! Már megkértem Dr. Davist hogy nézzen be hozzád, ne aggódj, rendes ember – mosolygott felém anya. Mégis honnan tudná hogy rendes? Abból az 5 percből amíg megkérte hogy vizsgáljon meg engem? Na persze.

- Darren már fent van? Éhes vagyok! – jelentettem ki és magamra kaptam egy szürke melegítőt egy toppal. Felvettem a papucsom, majd kifésültem a hajam és újra összefogtam.

- Persze, hogy fent van! Mindjárt dél – nevetett Lou. Összeszedtem mindenem, majd a testőröm keresésére indultam. Az biztos, hogy ebédelek, majd Louis-nak  vissza adom az előbbi beszólását, csak nem szóban.

- Jó reggelt! – köszöntem boldogan Darrennek, aki egy újságot olvasott a medence mellett.

- Neked is jó reggelt, vagy lassan már délutánt – mondta, majd félre rakta az újságot. Leültem mellé és megláttam Louis kedvenc répás törölközőjét. Támadt egy ötletem. Levettem a székről és az ölembe helyeztem.

- Megyünk reggelizni? Éhen halok! – álltam fel a répás anyaggal.

-  Ebédelni  – javított ki nevetve Darren és utánam jött.                                                                                                     

Teli hassal siettem vissza a szobába, nehogy lebukjak. Reméltem hogy találok valahol alkoholos filcet, de nem. Átvettem a fürdőruhám, majd lesiettem a portára.

- Jó napot! Kérhetnék kölcsön egy fekete filcet? – beszéltem egy idős hölgyhöz.

- Toll nem lesz jó? – kérdezte és már nyújtotta volna felém.

- Nem, sajnos nem – mosolyogtam édesen. Szerencsére nem kérdezte meg hogy mire kell. Visszamosolygott és elkezdett keresgélni, majd a kezembe nyomta az említett tárgyat. Reméltem hogy nem csúszok ki az időből és Louis még boldogan a medencében lubickol. Boldogan ültem le egy üres asztalhoz, majd kezdtem kidíszíteni a répákat. Néhány szemet és orrot kapott, de volt amelyik aranyos kis bajuszt. Igaz, hogy nem volt egy nagy visszavágás, de tudom hogy imádja ezt a törölközőt és én igazán jól szórakozom. Szeretek rajzolni és egészen jó bajszokat tudok gyártani. Sietve adtam vissza a kölcsön kapott „bűntársam” és siettem vissza a medencéhez. Ledobtam a törölközőt a többihez és lefeküdtem az egyik napozóágyra. Egy perc sem telt el, de amint Harry meglátott kiugrott a medencéből és hozzám sietett. Nem volt kedvem a magyarázkodását hallgatni.

- Beszélhetnénk? – tekerte magára a törölközőjét az említett személy.

- Nem vagyok itt  - mondtam cinikusan és elfordítottam a fejem.

- Emma, ne legyél gyerekes! Tudom hogy nem hiszel nekem, de most mégis hinned kell. Nem én mondtam el! – magyarázkodott. Nem tudom mit várt. Azt hogy elhiszem?

- Tegyük fel hogy elhiszem. Békén hagysz? – kérdeztem és csak vártam hogy mikor nevethetek egy jót.

- Igen – válaszolta szem forgatva, pedig ezt nekem kellett volna csinálnom. Nem akartam veszekedni és a szívem mélyén hinni szerettem volna Harry-nek, de nem tudtam. Nem kellett sokat várni, a többiek is kijöttek a medencéből. Elsőnek a lányok szálltak ki, majd jöttek a fiúk. Alig bírtam ki nevetés nélkül. Felvettem a napszemüvegem, hogy véletlenül se koncentráljak a röhögésre és elnéztem a másik irányba, majd vártam Louis reakcióját. Nem kellett sokat várni.

-  Mi a szar?! – beszélt lassan és idegesen. Levettem a szemüvegem és csodálkozva néztem, minthogyha nem is tudnék semmiről. Kezemmel takartam a számat, hogy még véletlenül se törjek ki nevetésben. Az teste tele volt fekete foltokkal. Mindenki hangos nevetésben tört ki, még én is. Úgy tudtam alkoholos filcet adott a hölgy, nem simát. Kapkodva törölgetni kezdte minden porcikáját, ahol fekete volt, de még jobban kente szét.

- Szerintem hatásosabb lenne szappannal – adtam neki a  tanácsot.. Emlékszem amikor én firkáltam össze a kezeim, csak azért mert unatkoztam. Mindig szappannal jött le és erősen kellett dörzsölni.

- Biztos te voltál! Vissza akartad adni a reggeli beszólásomat – gyanúsított meg Louis. Igaza volt, de nem mondhattam neki hogy igen, én voltam, bocsi. A legnagyobb szerencsémre anya és apa jelent meg Luxszal és egy fehér ruhás férfival. Ki is ment a fejemből az orvos.

- Bocsáss meg répák hercege, de nekem mennem kell – kapkodtam össze a cuccaim – Sziasztok srácok! – köszöntem el tőlük és anyáékhoz siettem – Jó napot! A nevem Emma Teasdale! – mutatkoztam be udvariasan az orvosnak.

- Szia! Örülök hogy megismerhetlek! Az én nevem Dr. Davis! – rázott velem kezet és elindultunk. Gondolom az orvosiba. Bementünk a szállodába és a recepció melletti szobába, ahova az volt felírva hogy „elsősegély”. Kicsi helység volt. Leültem a székre, majd bele is kezdett az orvos. Miután megvizsgálta a légzésem, oda adta Lux-nak a sztetoszkópot. Jól szórakozott vele. Megmérte a vérnyomásom, majd csinált még pár vizsgálatot és megnézte a fejem.
- Szépen gyógyul, de azért még ne erőltesd meg magad! – beszélt hozzám, majd anyáékhoz fordult  –  Ennyi is lett volna. Emma jól van és meglepően gyorsan gyógyul, ami jó jel – pakolt az orvos, majd elköszöntünk tőle. Lehet hogy a seb gyorsan gyógyul, de az emlék mindig meg lesz.
- 5-kor próba van a fiúknak, ne felejtsd el, mint az orvost! – szólt rám Tom. 

- Rendben! - válaszoltam és felmentem a szobába. Átöltöztem az eredeti öltözékembe, ami az ágyon hevert és megkerestem Zaynt. Muszáj vele beszélnem. 
- Beszélnünk kell! - böktem meg hátulról a pancsoló fiút. Kiszállt a medencéből és követett engem. 
- Perrie? - álltam meg tisztes távolságban a többiektől, hogy még véletlenül se hallják meg mit beszélünk. 
- Elmentek a lányok Lou-val vásárolni. Úgy tudtam hogy te is elmentél - tette karba a kezét. Figyelnem kellett hogy ne csurogjon ki a nyálam. Már értem miért van úgy oda sok lány Zayn miatt, mellesleg én vásárolni? Kínosan felnevettem, hogy ne vegye észre hogy bámulom. 
- Nem szeretek vásárolni, de most nem is ez a lényeg. Nem mondtad el Perrie-nek, ugye? - tettem karba a kezem. 
- Honnan veszed? - nevetett ki. Pontosan tudtam hogy nem mondott semmit. 
- Ne nézz hülyének. Még egy rosszalló pillantást sem kaptam tőle és nem hiszem, hogy így reagálna ha megtudná hogy majdnem lefeküdtünk - pásztáztam a földet. 
- Jó, igazad van. Nem mondtam el neki! - vallotta be. Igazából tudtam, mármint gondoltam, de igazán érdekel hogy miért.
- Ez, elég furcsa. Eddig te veszekedtél velem  hogy elakarod neki mondani, de akkor mégis mit mondtál neki? Miért veszekedtünk? - tártam szét a kezem. Reméltem hogy nem valami hülyeséget hordott össze Perrie-nek. 
- Azt mondtam neki hogy piszkáltalak, elvettem tőled a telefonod és ezért voltál mérges - magyarázta a dolgokat, de legszívesebben megütöttem volna.
- Hát, te hülye vagy! Nem tudtál volna valami jobbat kitalálni? Most azt hiszi hogy egy nyavalygós picsa vagyok! - akadtam ki....


Sziasztok! Nagy késés után itt az új rész! Remélem hogy tetszett mindenkinek és tudom hogy nem volt egy nagy szám, de hamarosan megint meglesznek kavarva a szálak. A főszereplő lányt megváltoztattam, ezért is más a trailer. Továbbá rendeltem egy desing átalakítást, ezért ha nem tudjátok megnézni a blogot, vagy bármi, akkor lehetséges hogy ezért van. A helyzet pedig az, hogy pénteken elutazom és nem leszek egy hétig. Lehet hogy hozok majd még egy részt, de ez sem biztos. Oldalt ott a link a facebook csoporthoz, lépjetek be kérlek! További szép napot mindenkinek! 

11. rész

Magazint olvasva ülök a repülőn. Szerencsére már jobban vagyok testileg, lelkileg viszont még nem emésztettem meg a történteket és emlékezni sem emlékszem. Pár szemtanú szerint veszekedtünk Caryvel, majd begurult és így történt a baleset. Mivel maradandó sérülésem nem lett, ezért börtönt nem kaphat, viszont, helyette egy igen szép kis pénzbírságot szabhatnak rá, amit nem tudom hogy honnan fog majd kifizetni, hisz még a szüleivel él, akik így is alig tudnak kijönni a pénzből. Fájt hogy így lett vége a barátságunknak, most viszont egy ember sincs az életemben, akinek bármit elmondhatnék. Gondolataimból egy papírgalacsin zökkentett ki, akinek mindjárt megfojtom a gazdáját.

- Drága Emma, annyira gondolkozol, hogy még a nyál is folyik a szádból, esetleg ne hozzak egy vödröt? - piszkálódott Louis. Most legszívesebben leordítanám a fejét és kioktatnám hogy mi a faszért kell mindig belém kötnie, de inkább visszadobom neki a galacsint és visszatérek a már kiolvasott magazinomhoz, amit a kezemben tartok.

- Emma, jól vagy? - ült oda mellém Tom, megint. Amióta felszálltunk, öt-tíz percenként jönnek oda hozzám, hogy, hogy vagyok. Örültem hogy törődnek velem, de azért ennyire ne. Gyorsan bólintottam egyet, mivel nem akartam hogy itt maradjon és sajnálkozó pillantásokat küldjön felém. Elmosolyodott, majd visszaült a többiekhez, akik hangosan nevettek fel Harry szar viccein. Igazság szerint egyáltalán nem voltam jól. Hiányzik a pihe-puha ágyam, a szobám és a hagyományos Londoni környezet. Itt az egész nap abból áll, hogy délelőtt próbálnak a fiúk, majd este koncert. Szívesen cseréltem volna most egy őrült rajongóval. Unalmamban felmentem twitterre, ahol rendesen megnőtt a követőim száma. Megforgattam a szemem, amikor megláttam egy csomó képet, ahol Zayn fog a karjaiban, köztük egy mait is, amikor épp kiveszem a kezéből a cigit és elszívom. Tényleg, az embernek még a kórház  hátsó bejáratánál sem lehet nyugta, mellesleg Lou megint megöl, ha meglátja a képet, de ez volt a legkisebb gondom, amikor bele nyílalt a fejembe.

Botladozva szálltam le a gépről, ugyanis nagyon elzsibbadt a lábam. Egy helyben kezdtem mozogni, amikor megláttam egy szőke és egy barna hajú lányt. Gyönyörűek és nagyon ismerősek voltak. Végignéztem, ahogy a barna Louishoz, majd a szőke Zaynhez megy és megcsókolják egymást, mint akik most látják egymást utoljára. Kikerekedett szemmel fordultam el, hisz nem akartam hogy észrevegyék hogy bámulom őket, viszont két új információval gazdagodtam, miszerint Louisnak és Zaynnek barátnője van. Csak úgy sült a bőr a képemről. Vajon tudja a lány, hogy majd nem lefeküdtem Zaynnel? Persze, csak az alkohol hatása miatt, de akkor is.

- Emma, mit álldogálsz ott egyedül? - kiabált nekem Michael, majd intett, hogy menjek oda hozzájuk. Lassú léptekkel közelítettem meg őket, majd megálltam Harry mellet. A két lány rám nézett, majd udvariasan kezet fogtam velük és bemutatkoztam. Eleanor és Perrie, igazán szép nevek.

- Hé csajszi, meg vagy még? - kérdezte Harry.

- Nem, elraboltak az ufók - ráncoltam a homlokom - Styles, már rohadtul unom hogy ötpercenként megkérdezitek, hogy, hogy vagyok. Nem hagynátok békén csak egy kicsit? Úgy is szólok, ha a halál szélén állok. - forgattam meg a szemem ma már vagy századjára. Harry nem szólt semmit, csak elvigyorodott, majd megrázta a fejét és elindult a többiekhez. Legszívesebben megszöktem volna, de inkább beszálltam anyáékhoz az autóba.

Kerestünk egy szállodát, ami nincs olyan messze a stadiontól, de annyira közel sem. Tátott szájjal szálltam ki az autóból. Életemben nem láttam még ekkora épületet, gyönyörű. Paul és anya lefoglalták a szobákat, majd mindenki becuccolt. Mire megszoknám az előző helyet, jöhet a másik. Nem értem, hogy a fiúk hogy bírják ezt. Ledobtam a kis bőröndöm, majd kimentem az erkélyre. Persze, megint rálátni az óriási medencére. Megráztam a fejem és átöltöztem valami kényelmesebb ruhába. Felvettem a strandpapucsom és lementem Darrennel a kinti medence bárpultjához. Muszáj volt valamit csinálnom, mert ha nem, helyben megöl az unalom. Leültem egy árnyékos helyre.

- Te kérsz valamit Darren? - kérdeztem, miközben nézegettem a választékokat. Az biztos hogy bekajálok, mielőtt megkérdezem Zaynt, hogy beszél-e Perrievel.

- Nem, köszi, de tudod hogy nem rendelhetsz semmilyen italt, amiben alkohol van. - figyelmeztetett.

- Hogy is felejthetném el. - mosolyodtam el, majd egy pincér bukkant fel mellettem.

- Jó napot, mit hozhatok? - vett elő egy tollat és mellé egy papírt.

- Egy nagy adag krumplit kérnék, rántott sajttal és egy narancslével. - adtam le a rendelést, Darren pedig kikerekedett szemekkel nézett rám. A pincér elment, majd visszafordultam.

- Ne nézz így. - nevettem - Tudod milyen éhes vagyok? Borzalmas volt a kaja a kórházban, a fiúk meg beállítottak egy rakás zöldséggel, amit végül Niall evett meg és csak egy szendvicset ettem eddig. - magyaráztam, Darren pedig csak nevetett. Végül is örültem hogy Lou megbízta hogy mellettem legyen mindig, így legalább van társaságom és nem unatkozok. Legutolsó sorban pedig igazán jó fej és lehet vele hülyéskedni. Nem kellett sokat várni, kihozták a vacsorámat, majd jóízűen kezdtem falatozni, miközben Darrennel beszélgettem. Megtudtam hogy nem rég vált el és van két kislánya, akiket mindennél jobban szeret. Miután elmesélte, hogy régen egy cipős boltban dolgozott, majd hogyan lett személytestőr, visszamentünk a szállodába. Azt se tudtam hány óra.

- Én most elmegyek kipakolni, addig is, ne csinálj semmi hülyeséget. - figyelmeztetett, majd előkereste a kulcsokat.

- Megpróbálok - nevettem - Véletlenül nem tudod hogy melyik Zayn szobája? - néztem a hosszú folyosót.

- A 10-es, de előtte kopogj, mivel Perrievel van egy szobában. - célozgatott Darren, mire elnevettem magam és keresni kezdtem a 10-es szobát. Rövid keresgélés után, könnyen rábukkantam, majd kettőt kopogtam és benyitottam. Szerencsére csak Zayn volt a szobában. 

- Emma, hol voltál megint? - akadt ki a nagy semmin, mivel nem csináltam semmit. 

- Lementem enni, ugyanis egy rohadt szendvicset ettem azóta, amióta eljöttünk a kórházból és egyébként is Darrennel voltam, mellesleg miért ordibálsz te is? - emeltem fel én is a hangom. Ki ő, hogy számon kérjen? 

- Egyrészt azért kiabálok, mert már megint figyelmetlen vagy és mindenki téged keres, mivel az a rohadt telefon mindig a kezedben van, amikor nem kell, de amikor kéne, akkor mindig elhagyod és elérhetetlen vagy. Másrészt pedig, borzalmasan bűntudatom van azóta, amióta majdnem lefeküdtünk. - kiabált velem. Nem láttam még ilyen idegesnek. Elég szar helyzetben lehetett, viszont azt nem értettem, hogy miért aggódik ennyire értem, nem vagyok én neki senkije és egyébként is, mondtam neki hogy Darrennel voltam. 

- Akkor elmondod neki? - kérdeztem halkan, hátha nem fog megint kiabálni. 

- Nincs más lehetőség. Nem várhatom meg hogy te kotyogd ki neki, mekkorát hibáztál! - kiabált megint rám. Azt hittem mindjárt felpofozom. Normálisan akartam beszélgetni, ehelyett ordibálunk és még rám is fogja az egészet.

- Zayn, ha nem hagyod abba az ordibálást, esküszöm hogy felpofozlak! Mellesleg, ne akard rám kenni az egészet, ebben te is ugyanúgy hibás vagy. - ordibáltam már én is. 

- Emma, te ne emeld fel a hangod! Te ittál meggondolatlanul, és ebből az egészből csak én jöhetek ki rosszul, mivel nekem mehet tönkre a kapcsolatom. - jött közelebb. Lényegében igaza volt, hibáztam, de ő is ugyanúgy hibás.

- Nekem ne gyere ezzel a kapcsolat dologgal Zayn. Ha annyira szereted Perriet, akkor miért csókoltál vissza? És ezt nehogy arra fogd, hogy férfi vagy, mert senki nem hiszi el. Felőlem azt csinálsz amit akarsz, mert én tudom hogy hibás vagyok és nem rád próbálom kenni, ahogy te rám, de persze, ez a legegyszerűbb. - dőltek a számból a szavak. Nem az volt a szándékom hogy Perrievel szakítson, de én így gondoltam a dolgokat, amiket persze nem kívánkoztam volna neki elmondani, de felhúzott és nem hagyhattam hogy ő nyerjen. Egyenesen kiviharoztam a szobából, ahol az említett szőkeséggel találkoztam. 

- Mi volt ez a kiabálás? - nézett értetlenül. 

- Kérdezd a barátodat. - mondtam semlegesen, majd bementem a saját szobámba és ledobtam magam az ágyra. 

- Mi a baj Emma? - kérdezte Lou, miközben kipakolt a bőröndből. 

- Nem egyértelmű? Én vagyok itt a baj. Nem lenne minden egyszerűbb ha otthon lennék és nem itt? - akadtam ki és felkaptam a telefonom, majd lementem a medencéhez, ahol a többiek voltak. Gyorsan elő kellett kapni a jó kedvem, meglepetésemre pedig Perrie sem szórt rám villámokat a szemével. 

- Mi lenne, ha holnap délelőtt elmennénk valahova? Például strand? - kérdezte Niall, majd mindenki csóválta a fejét. 

- Tudod, hogy miért nem jó az ötlet. - mondta Liam, majd minden szem rám szegeződött, amiből kiszűrtem a lényeget. 

- Te elmondtad nekik? - ordítottam Harryre, majd felálltam mellőle - Hogy lehettél ilyen? Én bíztam benned te idióta. - ütöttem meg a vállát, majd elviharoztam. Elegem lett a mai napból...

Sziasztok! Remélem tetszett az új rész mindenkinek és túl van a blog a 10000 oldalmegjelenítésen is. Nagyon köszönöm nektek! Örülnék pár visszajelzésnek, mivel nekem fontos a ti véleményetek, ezért is kérném hogy írjátok le mit gondoltok a részről. Mellesleg ne feledkezzetek meg a facebook csoportról sem, lépjetek be nyugodtan. További szép napot mindenkinek! 

10. rész

Hahó! Itt az új rész. Köszönöm szépen a visszajelzéseket és az 54  feliratkozót! Fantasztikusak vagytok! A blog már 3 díjat is kapott ezen a héten, amiket nagyon köszönök, mindjárt ki is teszem őket. Ne feledkezzetek meg a facebook csoportról, aki még nem lépett meg tegye meg. További szép napot és jó olvasást! xox

Ráhelyeztem a kezem a kilincsre, majd félve benyitottam, amikor valaki megfogta a vállam. 

Lassan megfordultam, majd hangosan kifújtam a levegőt, amikor megpillantottam egy rendőrt mögöttem.

- Ide nem szabad bejönni, hölgyem. - invitált ki a kórteremből, majd becsukta az ajtót.

- Miért? - álltam meg vele szembe és felnéztem rá. Nagyon magas volt, még talán Harrynél is magasabb.

- A hölgy drogos állapotban került be, miközben alkoholt fogyasztott, amitől agresszív lett. Mivel már a 18 évet betöltötte, ezért felelősségre vonható és 3 év börtönt is kaphat, ha az áldozata maradandó sérüléseket szenved. - beszélt komolyan a rendőr. Hirtelen nem tudtam mit érezzek. A volt legjobb barátnőm, börtönbe is kerülhet, de akkor ez azt jelenti hogy, maradandó sérülést is szenvedhettem? A hír teljesen lesújtott.

- De, miért is érdekli önt ennyire? - tette karba a kezét a rendőr.

- Azért, mert én lennék az áldozat. - nevettem fel kínosan, hogy el ne sírjam magam, majd meghallottam Harry kiabálást. A hang irányába fordultam, és hozzám sietett.

- Emma, abból mit nem értettél hogy én vigyázok rád, és ha valami bajod esik Lou kinyír engem? Szerencséd hogy megtudtam lógni a csapat lánytól, akik ott őrjöngtek, ami nem is lett volna baj, ha köztük még nem lett volna egy csomó újságíró és paparazzi. - hadart Harry, majd megfogta a karom, de nem erősen. Visszavitt a kórterembe, ahol már mindenki várt.

- Emma. - mondta anya, majd oda szaladt hozzám és hosszan átölelt. Örültem hogy itt vannak.

- Hol voltatok? - engedett el szipogva. Csak néztem mint borjú az új kapura. Nem akartam megint veszekedni, hazudni akartam, amikor Harry kinyögött valamit.

- Csak sétáltunk egyet. - mosolyodott el a göndör mögöttem. Nem csak engem, hanem magát is megkímélte egy fejmosástól. Visszafeküdtem az ágyra, majd végig csodáltam a gyönyörű virágokat és a lufikat, amiket a többiek hoztak nekem. Elnevettem magam, amikor megpillantottam egy répás és egy szendvics alakú lufit. Egyből tudtam kik hozhatták, oldalra pillantottam, amikor megláttam egy bőröndöt az ágyam mellett. Végre valami normális ruhát is felvehetek.

Undorodva toltam félre a hagyományos menza kaját. Borzalmasan sós volt. Egy szóval, ehetetlen. Korgó gyomorral keltem fel az ágyról és sétáltam oda az ablakhoz, hogy elfoglaljam magam. Folyamatosan az orvos szava járt az agyamban. "Ha pár centivel beljebb hatol az üveg, bele is halhattál volna." Sírnom kellett, de nem akartam. Erősnek kellett magam mutatni, az érzéseimet pedig félre tenni, mivel még egész héten megfigyelés alatt tartanak, így itt kell maradnom. Mivel le akartam magam kötni, ezért úgy döntöttem hogy átöltözöm valami rendes ruhába. Elővettem egy átlagos pólót és egy gatyát, majd gyorsan felkapkodtam magamra. Óvatosan kifésültem kócos hajam, ugyanis hosszas könyörgéssel, sikerült rábeszélnem az orvost hogy hagy vehessem le ezt az idióta kötést. Mire végeztem, eleredt az eső. Visszaültem az ágyra és csak bambultam, amíg valaki be nem nyitott. Louis és Niall volt.

- Hello Emma. Hogy vagy? - köszöntek mindketten, viszont az én szemem inkább a zacskóra irányult, ami Louis kezében volt. Reméltem hogy valami kaja.

- Sziasztok srácok. Mi van a zacskóban? - kíváncsiskodtam. Letették a mellettem lévő asztalra, majd kivettek belőle egy dobozt. Reménykedve nyitottam ki, hogy valami extra nagy szendvics lesz, vagy valami tészta, de csalódnom kellett.

- Ez meg mi? - mutattam hisztérikusan a doboz tartalmára, ami tele volt zöldségekkel. Nem fogyókúrázni, hanem jól lakni akartam. Úgy éreztem mindjárt szétrobbanok.

- Mondtam hogy a répa főzeléket hozzuk. - súgta oda Niallnek Louis, úgy, hogy én is halljam.

- Fiúk, most komolyan. Mi ez? - kérdeztem.

- Hát, Lou csinált neked makarónit, de Liam és Zayn meggyőzték hogy inkább most valami könnyebbet és egészségesebbet egyél, ezért csináltak neked salátát.

- Hát ez mind szép és jó, csak egy baj van, én nem vagyok kecske, és tudhatnák hogy farkas éhes vagyok, mivel már 3 órája nem ettem semmit. Ez a kaja pedig borzasztóan sós. -mutattam a kórház által kapott uzsonnára. Kinyírom Liamet és Zaynt. Ők beszélnek nekem az egészséges táplálkozásról, amikor ők hamburgert esznek hamburgerrel? Inkább kértem a srácoktól pár aprót és lementem a büfébe szétnézni, háta találok valami extra nagy kaját. Miközben sorba álltam, megpillantottam magam egy újság címlapján, ahogy a mentőautóban fekszem és Lou mellettem van. Borzalmasan néztem ki, és rossz volt látni anya aggódó arcát. Megpróbáltam elterelni a gondolataim a képről és vettem inkább egy szendvicset, jóízűen beleharaptam, majd visszabandukoltam a kórterembe. Meglepetésemre a 5 Sos csapata várt rám. 

- Sziasztok. - örültem, majd végigöleltem őket. Visszaültem az ágyra, majd tovább pusztítottam szendvicsem. 

- Mi járatban? - kérdeztem mosolyogva, teli szájjal. Nem éppen nőies tett volt.

- Hát, kiderítettünk pár dolgot Caryről. - hajtotta le a fejét Calum. 

- Ó, ne, csak ezt ne. Nem vagyok rá kíváncsi. - tiltakoztam. Nem akartam felőle hallani. Csalódtam benne. Azt hittem hogy a mi barátságunk erősebb. 

- Inkább azt mondjátok el, hogy a többiek hol vannak, mit csinálnak. - tettem karba a kezem. Kicsit ugrott a jó kedvem. 

- Harry, Lou és Paul a menedzsmentnél vannak, hogy kitaláljanak valamit, mivel neked még ezen a héten itt kell maradnod és Lou nem akar egyedül hagyni. - ült le Niall az ágyra. Most tényleg miattam van megont ez a felfordulás? Nem kell itt semmit sem megszervezni vagy kitalálni. 

- El ne higgyétek hogy én egy hétig itt fogok dögleni, ma este saját felelősségemre veletek megyek. - pattant ki az ötlet a fejemből. 

- Ebbe úgy sem egyezik bele Lou. - nevetett Louis. Na majd meglátjuk.

- Kérlek anya. Már semmi bajom, jól vagyok. - győzködtem. 

- Emma, nem hiába mondta az orvos hogy még egy hétig bent kell maradnod. - tette karba a kezét. 

- De.. 

- Semmi , de. Kitaláljuk mi legyen. - mondta Lou. 

- És ha Darren mindig velem lesz? - mosolyodtam el aranyosan.

- Rendben. - adta be a derekát. 

- Köszönöm. - öleltem meg. 

- Akkor megyek és beszélek az orvossal, addig is pakolj össze. - mutatott a cuccaimra és elment. Felöltöztem normális ruhába, majd összekészítettem a táskám és valaki benyitott. Zayn volt. 

- Szia, hogy vagy? - köszönt nevetve. Jó kedve volt. 

- Szia Zayn. - mondtam, majd oda sétáltam hozzá és megcsaptam. Felkiáltott. Most nem voltam óvatos, megérdemelte. 

- Köszönöm, most már sokkal jobban. - mosolyodtam el és felvettem a pulóverem.

- Ezt miért kaptam? - lepődött meg. 

- A hülye zöldségeid miatt. Most legszívesebben hozzád vágnám, ha Niall nem falta volna fel azt is. - beszéltem és felvettem a táskám, mire Zayn elnevette magát. Lehet hogy neki vicces volt, de nekem egyáltalán nem. A kórház hátsó bejáratához mentünk, majd küldtem Lounak egy üzenetet hogy itt leszünk. Felfigyeltem Zayn kezére, ahogy hevesen turkál a zsebében, majd elővesz egy cigis dobozt és rágyújt. Tátott szájjal néztem, ahogy kifújja a füstöt a száján. Mikor a kezében tartotta, kivettem belőle és beleszívtam. Régen nem cigiztem már, most viszont jól esett. 

- Emma, neked nem szabad cigizned. - szólt rám Zayn, majd próbálta kivenni a kezemből. 

- Figyelj, életemben nem volt még ilyen rossz, sírós és élménydús napom, kérlek hagy szívjam el. - mondtam és csak bámultam előre.

- Rendben, de ha Lou véletlenül megöl, akkor a temetésem te fizeted. Egyébként nem tudtam hogy cigiztél már. - nevetett fel. 

- Sok mindent nem tudsz még rólam. - mosolyodtam el féloldalasan miközben felnéztem rá...

9. rész

Sziasztok! Nos, megérkeztem, itt vagyok. Meg is hoztam az új részt, viszont előreláthatólag több nem is fog ezen a héten felkerülni, mivel vendégek lesznek nálunk egész héten és szeretném velük tölteni az időt, remélem megértitek. Facebook csoportba, aki még nem lépett be, az tegye meg és remélem hogy szántok egy kis időt hogy leírjátok a véleményeteket a részről, mivel nekem fontos hogy mit gondoltok, éreztek, amikor olvassátok, ezért is kérlek titeket, hogy nyugodtan hideg-meleg kritikát is írhattok, bármit, de nem is húzom az időt, jó olvasást!

- Emma h-hol.. - hallottam Harry hangját mögöttünk, aki mondatát félbehagyva elhalkult. Megfordultam, majd a szeme egyetlen ponton akadt, az üvegen a kezemben..

Gondolkodás nélkül eldobtam az üveget, majd Harry csalódott arcával szembesültem. Éreztem hogy megint én jövök ki ebből rosszul, pedig csak tényleg jót akartam. Biztos azt hiszi hogy megakartam húzni az üveget. Harry után mentem, aki nagy léptekkel igyekezett elmenni. Megragadtam a karját, hogy legalább meg álljon.

- Harry, én nem ittam és nem is akartam. - kezdtem bele a mondókámba, de úgy látszott hogy fölöslegesen.

- Nem érdekel Emma, nem tudom mit gondoljak. Megígéred hogy nem fogsz inni, majd meglátlak egy piás üveggel, aminek a fele nincs meg. Ez elég érdekes. - vágta hozzám a szavakat, majd végig sem hallgatva elment és beszállt az egyik autóba. Csak álltam ott mint egy rakás szerencsétlenség, majd anya zökkentett vissza a valóságba, aki a vállamnál fogva vezetett az autóhoz. Beültem előre, majd mellém ült Liam. Tehát Harry tényleg haragszik rám, ha már egy autóba sem képes utazni velem. Hátra néztem, majd megpillantottam Caryt, aki vidáman nyomkodta a telefonját. Rátettem a kezem a telefonra, majd lentebb húztam és egyből rám nézett.

- Ugye tudod hogy ezért te vagy a hibás. Tudod jól hogy nem ittam, de mégsem álltál ki mellettem. - fordultam vissza, majd beszállt Cary mellé Niall és Louis.

- Hali, hát te ki vagy? - nevetett a szőkeség.

- Ő itt Cary, a legjobb barátnőm. - mondtam semlegesen, hisz haragudtam rá. Örültem hogy ő eljött, a piás üvegnek már kevésbé. Hamarosan megérkeztünk a szállodához, viszont esni kezdett az eső. Imádtam, pont a hangulatomhoz illett. Mindenki bevonult a saját szobájába, majd leültem az ágyamra és Liam benyitott.

- Hé Emma, nem kennéd be a hátam? - kérdezte, majd meglóbálta a krémet előttem.

- Oké, mindjárt megyek. -mondtam, majd Liam eltűnt az ajtóban.

- Cary, ne csinálj semmi hülyeséget, mindjárt jövök. - fordultam hozzá és reméltem hogy nem kell rá vigyáznom. Becsuktam az ajtót, majd Liam után mentem a szobába. Odaadta a krémet, majd egy kicsit a kezemre nyomtam. Rácsaptam egy nagyot, majd felkiáltott.

- Normális vagy Emma? Tudod hogy fáj. - bosszankodott.

- Nyugi, csak teszteltem hogy mennyire érzékeny. - mondtam és alig bírtam hogy ne röhögjek. Kezemre nyomtam még egy kicsit, majd elkezdtem masszírozni a hátát, amikor valaki hirtelen kopogott a nyitott ajtón. Megfordultam, majd egy fiatal nő állt az ajtóban karba tett kézzel. Irigyelni kezdtem gyönyörű hosszú lábait. Liam is megfordult, majd széles mosollyal üdvözölte a lányt. Odament hozzá, átkarolta majd megcsókolta. Csak néztem mint Rozi a moziban.

- Ó, el is felejtettem. Emma, ő itt Danielle, a barátnőm. - mutatta be nekem Liam. Nem is tudtam hogy barátnője van, igazán meglepett.

- Örülök hogy megismerhetlek. - mondta nekem, majd Liamhez fordult.

- Lemegyek a többiekhez, jössz? - kérdezte Danielle.

- Persze. - mondta, majd mosolyogva elmentek. Visszamentem a szobába, és Cary nem volt sehol. Egyszer agybajt kapok, viszont nagyon én sem panaszkodhattam, hiszen én is ilyen voltam. Felhívtam, majd pár perc múlva kicsörgött.

- Hol vagy? - kérdeztem.

- Itt vagyok a bárban. - nevetett fel. Már a hangján éreztem hogy ivott. Ez a nap lehet még ennél is rosszabb?

- Ne mozdulj, megyek. - mondtam gyorsan, majd kinyomtam a telefont. Úgy éreztem magam mint egy bébicsősz. Mi jöhet még ezután? Lerohantam a lépcsőn, majd egyenesen az említett helyre. Még szerencse hogy a másodikon voltak a szobáink. Beléptem a helységbe, majd kiszúrtam barátnőmet és egyenesen hozzá sittem. Elvettem a kezéből az üveget, majd gyorsan letettem, nehogy Harry meglásson és ezért is én legyek a hibás.

- Mi a francot művelsz? - sziszegtem a fogaim közt. Olyan volt minthogyha csak inni jött volna. Egyszerűen elegem volt.

- Ugye nem baj, hogy anyum szerint te drogozol és nem én? - nevetett fel. Már nem kezdődött jól.

- Cary, én nem drogozok, te szoktál, és ezt te is jól tudod. - komolyodtam el. Nem tetszett hogy hazudozott rólam. Kezdett elegem lenni.

- Tudom, tudom, de anya megtalálta a zsebemben a porokat és nem mondhattam el neki. - magyarázkodott, majd megint elröhögte magát. Kezdtem hinni benne, hogy részegen őszintébb az ember. Vajon én is komolyan gondoltam a dolgokat amiket a fiúknak mondtam?

- Oké Cary, nekem elegem van. Hívom anyáékat hogy tegyenek fel a következő gépre, hogy hazavigyen. Most anyukád szemébe biztosan egy hülye drogos vagyok, mellesleg  nem akarok belefolyni a dolgaidba. Délelőtt is miattad volt a cirkusz. Ha nem jelensz meg csak így, amivel semmi baj nem lett volna, ha nem félig berúgva jössz, akkor Harryvel sem vesztem volna össze. Most azt hiszi hogy átvertem, pedig próbálok normálisan viselkedni. - osztottam ki, és nem érdekelt hogy mindenki minket figyelt a bárban, majd valami hirtelen a fejemnek vágódott. Erős fájdalmat éreztem a fejemnél, majd hirtelen összerogytam és csak sötétséget láttam.

*Lou szemszöge*

- A lányok mikor jönnek? - kérdeztem Liamtől, hisz ő látta utoljára Emmát. Már mindenki itt volt. Reméltem hogy nem sántikálnak valami rosszban. Nevetve beszélgettünk és emlékeztünk vissza a tavalyi turnéról, amikor egy pincér szaladt hozzánk piros kézzel.

- Mrs. Teasdala, jöjjön gyorsan. Emmát beviszik a kórházba, meg valami másik lányt. - beszélt idegesen.

- Micsoda? Mi történt? - gördült ki a könnycsepp a szememből, amikor eljutott a tudatomig hogy kórház. Mindenki rémülten nézett, és reméltem hogy a lányomnak nincs súlyos baja. A pincér után szaladtunk, aki a bárba vezetett minket. Már megint a bár. Tekintetemmel mindenhol Emmát kerestem, majd megláttam ahogy tolják be a mentő autóba. Oda rohantam hozzá, majd megfogtam a kezét és potyogtak a könnyeim. Végigfutott minden az agyamon. Miért kell neki mindig bajba kerülnie?

- Asszonyom, ön az egyik hozzátartozója? Ha igen, akkor eljöhet velünk. - mondta az egyik orvos. Hezitálás nélkül felszálltam mellé, majd még jobban kétségbe estem, amikor nem volt nyitva a szeme és egy üvegszilánk volt a fejében. Elképzelni sem tudtam hogy mi történhetett. A többiek kintről néztek minket, majd megláttam Caryt, ahogy egy rendőr ülteti be az autóba. Szóhoz sem jutottam, olyan gyorsan történt minden.

- Elnézést, melyik kórházba szállítják? - kérdezte Tom az egyik mentőstől.

- A Morgan Stanleybe. - válaszolta röviden, majd becsukta az ajtót és szirénázva elindultunk.

*Emma szemszöge*

Lassan nyitottam ki a szemem. A fejem borzasztóan fájt, mellesleg volt rajta egy nagy kötés. Óvatosan megakartam érinteni, amikor valaki megfogta a karom. Oldalra pillantottam, majd megláttam Harryt.

- Mi történt? - kérdeztem, és közben visszahelyezte kezemet az ágyra.

- Veszekedtél Caryvel, majd megdobott az üveggel és eltalálta a fejed, a szemtanúk szerint sokat ivott. -hajtotta le a fejét. Nem emlékeztem semmire. Min veszhettünk össze ennyire?

- Hol vagyok? - ültem volna fel, de Harry visszanyomott az ágyra.

- Kórházban, mivel az egyik üveg darab beleállt a fejedbe és ki kellett venni. - beszélt halkan.

- Micsoda? Akkor levágták a hajam? - ültem fel hirtelen, fejfájásom ellenére. Leakartam venni a kötést, de Harry megint megállított.

- Harry, engedj már el. - szóltam rá. Nem akartam itt lenni és azt sem akartam hogy apáskodjon felettem.

- Emma, ne most makacskodj. Az orvos azt mondta hogy nem nyúlhatsz hozzá, és hirtelen mozdulnod sem szabad. Lou kinyír ha valami bajod esik míg én próbálok rád vigyázni.

- Istenem, ne apáskodj már. Tudom hogy mit csinálok, mellesleg a többiek hol vannak? - veszekedtünk suttogva, mivel nem akartuk az egész kórházat felverni.

- 17 éves vagy, egyáltalán nem tudod mit csinálsz és ne tereld a témát, de ha ennyire tudni akarod Tom és Lou visszamentek a szállodába neked ruháért, a srácok pedig próbálják kideríteni hogy mi történt.

- Én nem akartam ezt. Még veletek is jobb, mint egy a kórházban. - mondtam cinikusan, majd próbáltam felállni. Harry gyorsan a segítségemre sietett, vajon elfelejtette a reggeli vitánkat?

- Megint mire készülsz? - csattant fel halkan, miközben a derekamra helyezte a kezét, hogy el ne essek. Kicsit kényelmelenül éreztem magam, viszont elég vicces volt hogy suttogva próbáltunk veszekedni.

- Vécére kell mennem. Ez is olyan nagy baj? - kérdeztem és lassan megindultunk az ajtóhoz.

- Ugye, ez nem valami trükk. Mára már megvolt a baj. - folytatta a vitát, majd bele nyílalt a fejembe, de szerencsére nem vette észre egyre sápadtabb fejem.

- Persze Harry, bűvésztrükk. Amit itt betöltök, az ott jön ki. - mutogattam, miközben próbáltam viccesre fogni a helyzetet. Nem szerettem amikor mindenki sajnál.

- Haha, nagyon vicces. - forgatta meg a szemét, amit különben nekem kellett volna. Elengedett, majd bementem a mosdóba. Egyenesen a tükörbe néztem. Olyan voltam, mint egy zombi. Sápadt, a fejem be volt kötözve és gyenge, mellesleg ez az orvosi ruha is borzalmas volt. Rosszul lettem, amikor megláttam az infúzió helyét. Próbáltam visszaemlékezni hogy mi történhetett, de csak annyi ugrott be hogy Liam bemutatta Daniellet. Az biztos, hogy csalódtam Caryben. Bármi is történt, megdobott egy üveggel, amibe bele is halhattam volna. Ez nem igazi barátság, és még azt se tudom hogy min vesztünk össze ennyire. Gondolataimat egy szőke hajú lány zavarta meg, aki kérte hogy segítsek neki megnyitni a csapot, mivel a jobb keze el volt törve és már beszappanozta a bal kezét, amin volt egy heg. Megnyitottam neki, majd akaratlanul is elmosolyodtam, amikor megpillantottam egy karkötőt a heges kezén, amire Harry volt ráírva vagy tízszer. 

- Hé, hogy hívnak? - kérdeztem meg, mivel támadt egy ötletem. 

- Leila vagyok. - fordult felém. Olyan idős lehetett mint én. 

- Véletlenül nem szereted a One Directinot? - tértem a lényegre. Reméltem hogy nyerhetek egy kicsit magányt. 

- De, nagyon. Te is? - lepődött meg. Végül is örültem hogy nem ismert fel. Pedig az egész twitter az én képemmel van tele, ahogy Zayn cipel.

- Ú, igen. Imádom őket. - jöttek ki nehezen a szavak, nehezebb volt megjátszani hogy szeretem őket, mint gondoltam. 

- Nem akarsz találkozni Harryvel? Véletlenül pont tudom hogy itt áll az ajtóban. - mosolyogtam, majd Leila elvigyorodott és sietősen kiment. Hallottam ahogy beszélgetni kezd vele. Nem csak nekem jött jól ez az ötlet, hanem Leilanak is. 

Mikor kiléptem a mosdóból, hirtelen villogni kezdtek a vakuk. A szememnek egyáltalán nem volt jó. Nem tudtam mit tegyek. A sok újságíró és riporter közeledett felém, amikor futásnak eredtem. Beszálltam a liftbe, majd megnyomtam 3. emeletet. Bizonytalanul szálltam ki, majd sétálni kezdtem. Mindenki sürgött-forgott, majd megláttam Caryt az egyik kórteremben. Lehet hogy megölnek anyáék, a fiúk, de meg kellett tudnom hogy mi történt. Ráhelyeztem a kezem a kilincsre, majd félve benyitottam, amikor valaki megfogta a vállam.

Nos, remélem tetszett a rész. Előre is tisztázni szeretném, hogy tudom hogy Danielle már nem Liam barátnője, viszont az én meglátásaim szerint többen kedvelitek, mint Sophiat. Én egyébként mindkettőjüket ugyanúgy szeretem, ezért is nehéz volt a választás. Facebook csoportba aki még nem lépett be, tegye meg. További szép napot nektek! xox

8. rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, éés kész a blog első kritikája. Ha gondoljátok itt eltudjátok olvasni: Katt

Mellesleg csak ajánlani tudom a blogot, nagyon szép munkát végeznek, szóval ha valakinek gondja akad a bloga kinézetével, őket tudom ajánlani! Továbbá köszönöm a visszajelzéseket, akkor a következő rész jövőhét után jön, addig is elérhettek a facebook csoportban. Aki még nem lépett be és beszeretne, megtalálja oldalt a moduloknál. További szép szünetet mindenkinek!

Harry megállt a medence szélénél, a másik oldalon pedig Louis vigyorgott. Ahogy ránéztem a vízre még jobban szorítottam Harry nyakát.

- Mi a bajod Emma? - nevetett Harry és úgy csinált minthogyha be dobna, ekkor ráordítottam.

- Harry, tegyél le. - néztem rá szigorúan, de csak röhögött.

- Ugye nem menstruálsz? - próbált viccesnek tűnni Louis.

- Nem, biztos sellő. - nevetett Niall, majd beleugrott a vízbe és hamarosan felbukkant. Kirázott a hideg, ahogy a cseppek a bőrömhöz értek, mellesleg nekem mekkora lehet, ha ő elmerül? Én kisebb vagyok nála. A gondolattól még jobban kirázott a hideg.

- Harry, nem tudok úszni, kérlek, tegyél le. - ismételtem magam. Már majdnem sírtam. Harry tett egy lépést, de akkorát, hogy a fenekem beleért a vízbe. Felugrottam a karjában, hisz nagyon hideg volt, mellesleg féltem. Mindenki minket figyelt hogy Harry hogyan dönt. Kérően néztem rá, hisz már én is tudtam hogy a félelem látható a tekintetemben. Fél oldalasan elmosolyodott, majd megfordul és letett a kőre. Szakadozva beszívtam a levegőt, majd patakokban folytak a könnyeim. Felálltam, majd elsiettem. Nem akartam hogy lássák ahogy sírok. Utáltam sírni, ezen a dolgon meg főleg, ugyanis idegesített hogy nem tudom magam túltenni rajta. Felmentem a szobába, majd az ágyra vágódtam és egy párnát szorongattam. Úgy éreztem magam mint egy sírós picsa, akivel szakítottak, csak velem más volt a helyzet. Pár perc múlva kopogtattak az ajtón, de nem válaszoltam. Reméltem hogy elmegy az illető, de nem adta fel. Két kopogás után benyitott. Harry volt az. Reméltem hogy nem az apáskodást kezdi el megint.

- Mi a baj Emma? - lepődött meg. Óvatosan leült Tom ágyára, majd engem nézett.

- Miért nézel ennyire? - törölgettem meg a szemem.

- Nem láttalak még sírni, és ennyire félni sem. Elmondod mi a baj? - kérdezte.

- Nem. - makacskodtam.

- Oké, akkor hallgatlak. - tette keresztbe a lábát.

- Ha nem tűnt volna fel, azt mondtam hogy nem. - húztam fel a szemöldököm.

- Jól hallottam, de már érdekel hogy miért borultál ki ennyire. Sőt, nem is félsz, hanem rettegsz a víztől. Ennek biztos oka van, én pedig szeretném tudni. Ha nem tudnád, érdekel hogy mi van veled és a fiúk is próbálnak veled kommunikálni, de ha nem vetted volna észre, mindenkit eltolsz magadtól. Bennem megbízhatsz. - komolyodott el Harry. Lényegében igaza volt, itt van az ideje hogy elmondjam neki.

- Még 10 éve történt, amikor még nem ismertem Lout. Nyár volt, és az árvaházban volt egy medence. Mindenki megvolt érte bolondulva, sokan imádták. Én is köztük voltam. Ugráltunk a vízbe és egyszer rám ugrottak, de úgy hogy bevertem a fejem. - csuklott el a hangom az emlékeket visszaidézve.

- Persze sokáig nem bírtam a víz alatt és megfulladtam, de addigra kihívták a mentőt és újraélesztettek. Túl éltem, de az emlékek fájdalmasabbak. Szerencsére semmi maradandó sérülésem nem lett és azóta utálom a vizet. - néztem a földet. Csak Harrynek beszéltem még erről.

- Úristen. Lou tudja? - döbbentem mellém ült.

- Nem tudom, mármint biztos elmondták neki amikor örökbe fogadott, de nekem sosem mondta hogy tudja, csak annyit hogy utálom a vizet, de lehetséges hogy megkérték hogy ne hozza fel a témát. - mosolyodtam el, hisz tényleg kicsit megkönnyebbültem hogy elmondhattam valakinek. Meglepetésemre hirtelen Harry megölelt. Sosem kerültem még hozzá ilyen közel, maximum egy pacsiig jutottunk, de semmi. Sosem jöttem ki vele, vagy csak meg kellett volna ismernem ezt az oldalát is? Mindegy is. Visszaöleltem.

- De a fiúknak egy szót sem! - komolyodtam el, amikor elváltunk. Nem akartam hogy többen tudjanak erről.

- Rendben, de akkor a fiúknak mit mondjak? Biztos tudni akarják miért készültél ki. - mondta Harry, majd a kezét kezdte piszkálni.

- Nem tudom. - sóhajtottam. Valamit ki kellett találni gyorsan.

- Mondjuk azt, hogy tényleg menstruálsz. - csillant fel Harry szeme.

- Harry. -szóltam rá és megcsaptam a hátát, mire felkiáltott.

- Ha kérdezik, csak annyit mondj hogy rosszul lettem, biztos a másnaposság miatt, de már jól vagyok. - mondtam, majd felálltam hogy visszamenjünk.

A fiúk a medencénél ültek, majd beszélgettek. Kivéve Liam, aki aludt a napozóágyon pecsenyére sütve. Nem lettem volna a helyébe. Mikor megláttak minket Harryvel, felálltak, majd hozzánk siettek. Rögtön elővettem a boldog énem.

- Minden oké, Emma? - kérdezte Niall.

- Persze, csak féltem hogy mi lesz ha meglátjátok az uszonyom. - viccelődtem.

- Most tényleg kérdeztem. - ráncolta össze a homlokát. Niall Horan tud komoly is lenni? Azta.

- Igen, persze, csak megint rosszul lettem. Gondolom még mindig a másnaposság. - mosolyodtam el.

- Aha, vagy tényleg menstruál. - vágott közbe Lous, majd a mellettem lévő kosárból kihalásztam egy még meg nem érett barackot és fejbe dobtam vele. A fiúk felnevettek, ahogy a gyümölcs egyenesen eltalálta és mivel nem számított rá, ezért az egyensúlyát elveszítve hátra borult a medencébe.

- Még jó, hogy nem a drága répámat dobtad. - duzzogott, majd kiment a medencéből és magára terítette a répa mintás törölközőjét.

- Azt is dobhatom. - emeltem fel és úgy csináltam minthogyha a medencébe dobnám. Persze Louis bevette és a semmi után vetődött. Hangosan nevettük rajta, amikor anyáék közeledtek felénk Paullal.

- Egy óra múlva próba. - figyelmeztettek és mindenki szedelőzködni kezdett.

- Louis, gyere te is, de ha lehet előtte próbálj meg megszáradni. - mondta neki Paul.

- Nem is tudom ki miatt vagyok vizes. - nézett rám Louis szúrósan, én pedig csak nevetni tudtam ahogy vizesen csoszogott mögöttem a papucsában.

- Hát veled meg mi történt Liam? - kérdezte Tom, majd a kezét a vállára helyezte. Liam hangosan felordított.

- Emma mondta hogy kenjem be magam, de én nem fogadtam el. Akkora egy barom vagyok. - vágott savanyú képet.

- Kösz, hogy nekem kellett kimondanom. - nevettem Liam hátát nézve.

A stadionhoz vezető út kellemesen telt. Szerencsére most nem voltam rosszul az autóban, viszont Zayn feltűnően csendes volt. A zenekar és a 5 Sos már ott volt. Mindenki boldogan szállt ki az autóból, viszont lefagyott a vigyor az arcomról, amikor megláttam a rajongókat.

- Ő-ők mit keresnek itt? - kérdeztem dadogva. Sokan voltak, nagyon sokan. Mellesleg villogott a sok vaku és hangosak voltak.

- Ja, elfelejtettem mondani hogy ma lesz egy dedikálás is. - karolt át Harry. Megkértem hogy kerítse nekem elő Darrent, mivel vele jobban biztonságban érzem magam. A legjobban viszont azt utáltam hogy holnap már tuti tele lesz az internet a képeimmel. Elsétáltunk mellettük, hátra a színpad mögé, majd egyszer csak kiszúrtam egy táblát a tömegben, amire piros betűkkel az volt ráírva hogy "Zemma", és az én képeim és Zayn képei voltak rajta. Kikerekedett szemekkel néztem végig. Reméltem hogy csak képzelődöm, majd hátra néztem Zaynre, aki ugyanazt a táblát kémlelte, amelyiket én. Mivel nekem ennyi elég is volt, megkértem Lout hogy hagy mehessek vissza az autóhoz. Beültem, majd úgyis felakartam híni Caryt, ezért megnyomtam a zöld gombot és tárcsáztam is. Harmadjára hívtam, amikor megint kisípolt. Meghúztam a vállam, majd hagytam, és elindítottam egy zenét. Hirtelen valaki rácsapott az autónak az üvegére. A frász jött rám, majd azt hittem hogy leütöm az illetőt. Haragom gyorsan elszállt amikor megpillantottam legjobb barátnőmet. Kiszálltam a kocsiból, majd megöleltük egymást, de azonnal megéreztem ezt a szagot. Pontosan, alkohol szagot. Lenéztem a jobb kezére, amiben egy  üveg vodka volt, aminek a fele már nem volt meg. Mivel még nem voltam teljesen jól a tegnap után, kicsit megcsapott a szaga és öklendezni kezdtem. Kikaptam a kezéből, hisz nem akartam hogy teljesen leigya magát, ahogy én.

- Mit keresel itt? Mellesleg minek a pia? - kérdeztem mérgesen. Kezdtem rájönni, hogy miért is annyira rossz, ha az ember iszik és hogy miért haragudtak ennyire rám a többiek. 

- Emma h-hol.. - hallottam Harry hangját mögöttünk, aki mondatát félbehagyva elhalkult. Megfordultam, majd a szeme egyetlen ponton akadt, az üvegen a kezemben...

7. rész

Sziasztok! Itt is a 7. rész. Köszönöm szépen a visszajelzéseket. Azt el kell mondanom hogy vasárnap elutazom egy hétre, és gondolom megértitek hogy nem tölthetem az egész napot a gép előtt. Ezért is lenne egy kérdésem. A 8. részt még megírom ezen a héten és ti dönthettek.

a, tegyem fel ezen a héten, és akkor hoztam két részt

vagy

b, csak jövőhéten gyorsan fellépek és felteszem nektek

Szóval, annyit kérnék, hogy gondolom páran írtok megjegyzést a részről, és a végére oda tudnátok még írni az egyik betűt, amelyiket választottátok? Vagy, hogy mit szeretnétek? 

Tudom, ez most ilyen "többség győz" játék, de rajtatok áll. Előre is köszönöm, és ne feledjétek a facebook csoportot, aki még nem lépett be, az tegye meg. További szép napot és jó olvasást mindenkinek! xox

*Harry szemszöge*

Mire odaértünk az arénához addigra pont végeztek a fiúk, ezért megkértem őket, hogy vigyázzanak Emmára, amíg mi a színpadon vagyunk. Emma hálát adhat istennek ha ez az egész cirkusz nem tudódik ki és Lou sem tudja meg. Idegesen mentünk fel a fiúkkal  a színpadra, ezt persze a zenekar is észrevette.

- Hé fiúk. Mi van? Hol voltatok? - kérdezte Josh.

- Csak a szokásos, Emma. De Lounak egy szót se. - mondtam és közben megdörzsöltem a tarkóm. Hirtelen felcsendült a Story of my life, majd énekelni kezdtem és a fiúkkal sétálgattunk a színpadon. Mikor véget ért a szólóm megálltam egy helyen és integetni kezdtem a közönségnek. A szám tátva maradt amikor megpillantottam a srácokkal Emmát, aki nevetgélve táncolt. Tényleg igaza volt Zaynnek. Sokkal jobban bírtam a hülye fejét amikor utált minket.

*Emma szemszöge*

Hirtelen álmosság tört rám. A fiúk koncertjén szétnevetgéltem és ugráltam magam. Jól éreztem magam.

- Hé Luki, miért hoztatok vissza? - kérdeztem szomorúan, hisz a szemem volt csak álmos, a testem még bírta volna. A fiúk csak nevettek, és fogalmam sem volt hogy min, ezért gondoltam én is elkezdek nevetni.

- Miért nem 5 Sas lett a nevetek? - röhögtem el magam, majd Luki letett egy ágyra, ami nem az enyém volt.

- Hova hoztatok? - tettem fel megint egy kérdést, amire megint nem válaszoltak, ezért inkább csak elnevettem magam. Lefeküdtem az ágyra, amire letettek, majd megjátszottam hogy elaludtam. Elég jól bevették éss 5 perc után távoztak. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy tényleg elmentek sikeresen feltornáztam magam ülő helyzetbe. Ekkor Zayn toppant be. Még mindig dögösen nézett ki. Megtorpanva nézett rám, majd feloltotta a villanyt, ami meglehetősen bántotta a szemem. Felálltam, majd úgy közeledtem felé. Beleharaptam ajkamba, majd végigmértem. Mikor odaértem hozzá, hirtelen a szájára tapasztottam az enyém. Visszacsókolt, majd leráncigálta rólam a felsőm. Megfogta a derekam, majd felültetett a szekrényre, ami mögöttem volt. Lassan kezdtem lehámozni róla a felsőjét, amikor megállított.

- Nem, ezt nem szabad. - suttogta, majd hármat hátra lépett és káromkodni kezdett. Én csak elnevettem magam, majd leszálltam a szekrényről és visszamentem az ágyra.

- Akkor játszunk valami mást, ja és kurva szexi vagy. - mondtam nevetve és levettem a gatyám, majd a fejem felett kezdtem lóbálni.

- Emma, te nem vagy normális, inkább aludj. - mondta Zayn, majd távozott a kezében lévő felsőjével.

Reggel borzalmas fejfájással ébredtem, és nem is az én ágyamban. Kerestem a telefonom, de nem találtam. Mellesleg itt volt ez a borzalmas hányinger is. A teraszról hallani lehetett a fiúk beszélgetését. Épp kapóra jött, ugyanis nem emlékszem semmire sem. Nagy nehezen felálltam, majd magamra tekertem a hófehér takarót. Ki botorkáltam a teraszra, majd levágódtam az egyik székre.

- Jó reggelt. - feleltem meggyötörten. Borzalmasan voltam.

- Felkelt a hányós királylány is? - piszkálódott Niall, amihez nagyon nem volt kedvem.

- Niall, ehhez nagyon nincs kedvem. - ráztam meg a fejem.

- Emlékszel valamire tegnapról? - kérdezte Zayn idegesen. Nagyon idegesen.

- Nem, ezért szeretném megkérdezni. Ugye nem voltam borzalmas? - húztam el a szám. Zayn felnevetett, majd elviharzott Niallel és Liammel. Csak Harry és Louis maradt velem.

- Úristen, mit csináltam? - lepődtem meg. Az biztos, hogy életem végéig engesztelhetem őket. Harry hangosan kifújta a levegőt, majd belekezdett mondandójába.

- Este borzalmasan berúgtál. Alig bírtál a lábadon állni és mindenen nevettél, mellesleg volt valami folt is a pólódon, és Liam átöltöztetett. A 5 Sos fiúkat teljesen kikészítetted, mivel ők vigyáztak rád, amíg mi a színpadon voltunk, majd rámásztál Zaynre. Ja, és összehánytad az autómat. - sorolta a dolgokat Harry.

- Basszus. - csak ennyit tudtam hozzáfűzni. Most már tényleg messzire mentem. Mindenkit magamra haragítottam.

- Soha többet nem akarok inni. - mondtam elszörnyedve. Rémesen éreztem magam.

- Jó is lenne. - tett hozzá Harry.

- Miért nem iszod inkább le magad még egyszer? És akkor Lou végleg hazaküldene? Vagy, csinálj valami nagyobb hülyeséget. - vigyorgott Louis, majd Harry hátbavágta.

- Tudod Louis, mások valami jót kívánnak éjfélkor, te kérhetnél egy agyat például. - mondtam mosolyogva, majd felálltam, hogy elkezdjem jóvátenni a tegnapot.

- Hé Emma, csak okosan. - mondta Harry, majd elővette a telefonom a zsebéből és odaadta.

- Megpróbálok. - mondtam mosolyogva és elgondolkodtam hogy, hogyan kerülhetett a telefonom Harryhez. Az biztos, hogy ez volt az első normális beszélgetésem vele. Összeszedtem a cuccaim a fiúk szobájából, majd átvonszoltam magam anyáékhoz. Kopogtam kettőt, majd halkan beléptem a szobába, de már mindenki fent volt.

- Jó reggelt. - dobtam le magam az ágyamra.

- Jól vagy Emma? A fiúk szerint tegnap volt egy kis lázad és rosszul voltál. - aggódott Tom. Micsoda? Láz, rosszullét? Rosszullét most is van, de láz? 

- Ööö, igen, de most csak a fejem fáj. - füllentettem, hisz még hányingerem is volt. Tehát a fiúk nem mondták el Lounak hogy mi történt tegnap? Az biztos hogy sokat köszönhetek nekik. Amikor anyáék elmentek reggelizni, összeszedtem magam és vettem egy frissítő zuhanyt, majd kerestem valami normális ruhát. Megnéztem a telefonom, majd 35 nem fogadott hívás. Jött pár a fiúktól, anyától, apától és meglepetésemre Cary is keresett. Úgy döntöttem hogy pár advil után visszahívom. Lementem a többiekhez, és az első utam Calumékhoz vezetett. 

- Sziasztok. - köszöntem, nekik, de jó kedvük azonnal elszállt ahogy megpillantottak. 

- Leülhetek? - kérdeztem félénken, de nem vártam meg míg válaszolnak. Kihúztam a széket és leültem rá. 

- Fiúk, én tényleg nagyon sajnálom ami történt. Harry elmondott mindent. Próbálom mindent jóvá tenni. Nem az erősségem a bocsánatkérés, de megtudtok nekem bocsátani? - mosolyodtam el félénken. Mindenki komolyan nézett, majd elnevették magukat. Nagy kő esett le a szívemről, de még jócskán volt mit tennem. 

- Ha láttad volna magad tegnap. Vagy ötvenszer elmondtad hogy mennyire szeretsz minket és mindenen nevettél. Jobban szeretjük azt az Emmát aki utál minket és mindent. - nevetett Ashton. 

- Haha, én is. - nevettem, majd elköszöntem tőlük, és odamentem a fiúk asztalához. Leültem az egyik székre, majd kérdően néztek rám és Harry felém tolt egy kosarat, amiben mindenféle süti volt. 

- Uhh, kösz nem. - fordítottam el a fejem fintorogva, ugyanis borzalmasan voltam ha rá kellett nézni egy ételre is. 

- Harry, mikor takaríthatom ki az autód? - pillantottam rá kérdőn. 

- A próbánk után tiéd a pálya. - mosolyodott el, majd a kezembe nyomta a slusszkulcsot. 

- Emma, nem vagy te véletlenül mégis beteg? - kérdezte Niall. 

- Nagyon vicces, de esetleg nem akarsz még egy sütit lenyomni a torkodon és bekussolni? - toltam elé a kosarat. Nagyon nem volt jó kedvem. 

- Na, ez az Emma akit én ismertem. - csapott az asztalra Louis és majd kiugrott a bőréből örömében, majd elnevettem magam. 

- Tényleg fiúk. Szeretnék bocsánatot kérni, és köszönöm hogy falaztatok Lounak, de elmondom neki az igazat, és inni sem akarok már soha, csináltam elég bajt. - mosolyodtam el és végi Zaynre néztem, ugyanis ő haragudott rám a legjobban. 

- De miért akarnád elmondani? - értetlenkedtek. 

- Egyszer úgy is ki fog derülni. Nem kell hogy elmondjam én, kell egy fénykép, vagy szemtanú, esetleg egy videó. - húztam meg a vállam. 

- De hülye vagy Emma. - mondta Zayn nevetve. 

- Lehet, de te meg egy barom. - nevettem. 

- Tegnap még kurva szexi voltam. - dőlt hátra a székben. 

- Az tegnap volt. Mellesleg részeg voltam okoskám. - tettem karba a kezem és készültem felállni, hogy megkeressem anyáékat. 

- Szóval megpróbálsz a helyes útra térni és jó lenni? - vont kérdőre Liam. Megfordultam, majd úgy válaszoltam neki. 

- Azt soha nem mondtam, csak inni nem fogok egy darabig, egy jó darabig. - nevettem, majd megkerestem anyáékat. 

- Mióta vagy jóba a fiúkkal? - nevetett Lou és helyet foglaltam vele szemben. 

- Nem vagyok velük jóba, csak bocsánatot kértem tőlük. Valamit el kell mondanom anya. - tértem a lényegre és felkészültem a legnagyobb büntetésre is. 

Délután két óra van. Szerencsére már jobban vagyok. Épp Harry autóját takarítottam, amikor páran fényképért jöttek hozzám. Nagyot nézve megkértem őket, hogy ne fotózzanak. Utálom ezt a figyelmet, főleg úgy, hogy csak egy átlagos lány vagyok a nagyvilágban. Szerencsére megértették, majd átadtak pár levelet, hogy oda tudnám e adni a fiúknak. Szem forgatva beleegyeztem, majd átvettem a sok papírt és elmentek. Kifújtam a levegőt, majd beledobtam a szivacsot a vödörbe és visszamentem a szállodába Darrennel. Igen, ő az én testőröm és "megfigyelőm". Azt hittem Lou valami rosszabb büntetést ad, de bevallom hogy Darennel elég jól kifövünk, hisz még ő is fiatal és elég jókat röhögünk. Felmentem átöltözni fürdőruhába, majd lementem a medencéhez napozni. Kicsit bekentem magam, majd elnevettem magam Liamen aki mellettem süttette a hasát. 

- Nem akarod bekenni? Lefogsz égni. - nyújtottam neki a krémet, de nem fogadta el. 

- Te tudod. - tettem vissza a napszemüveget a szememre és élveztem volna a napot, ha nem takarta volna el valaki. 

- Harry. - szóltam rá, de nem foglalkozott vele, felkapott, majd az ős ellenségem felé vitt, a vízhez. 

Egy gond volt, ők nem tudtak az én titkomról...